Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
ké, illetve a levéltárosoké az időbeli elsőbbség: 1963-ban az ELTE Történelem Segédtudományai Tanszéken kezdte meg oktatói munkásságát, amit azután a Középkori Magyar Történeti Tanszéken, majd élete végéig az általa alapított Közép- és Koraújkori Régészeti Tanszékeinek keretében végzett. A levéltári és epigráfiai források ismeretét - a középkor egyetemes szemléletének jegyében - minden kutató számára elsődlegesnek tartotta. Régészhallgatóként épp olyan részletesen elsajátíttatta velünk az oklevéltan, a paleográfia, a pecséttan és a címertan alapjait, mint korábban a levéltárosokkal vagy a történészekkel, így sokszor más szakok hallgatói is a régészeknek meghirdetett forrásismeret-óráit vették fel, ha birtokába akartak jutni a mesterségbeli tudás teljességének. A tárgyi ismeretek mellett azonban legalább olyan fontos volt tanári munkájában, hogy kutatói alaposságra, a nemzetközi szakirodalom naprakész követésének (és ha kellett: kritikájának) igényére, a múlt legapróbb részleteinek és nagy ösz- szefüggéseinek keresésére egyaránt megtanította hallgatóit, akiknek pályáját, fejlődését élete végéig gondoskodó szeretettel követte. Ismereteinek kivételes gazdagságát öt önálló kötetben, több mint 300 tudományos tanulmányban és számtalan előadáson tette közkinccsé a hazai és a nemzetközi kutatás számára. 1992-ben Pro Civitate Austriae-díjat, 1997-ben Szűcs Je- nő-díjat, 1999-ben Eötvös József-koszorút, 2001-ben Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet kapott. Megbecsült tagja volt a Nemzetközi Várostörténeti Bizottságnak, a Nemzetközi Egyháztörténeti Bizottság Magyar Nemzeti Bizottságának és számos más testületnek. De ugyanolyan örömmel tartott előadást vidéki és fővárosi levéltári rendezvényeken és jelentetett meg meghatározó tanulmányokat vidéki múzeumi és levéltári évkönyvekben, mint a legrangosabb német és osztrák folyóiratokban. A legnagyobb, bár kissé megkésett elismerést a Magyar Tudományos Akadémia tagsága jelentette számára: 2001-ben levelező, 2007-ben rendes taggá választották. Első székfoglaló előadását 2001 novemberében A királyi udvar szerepe az állam- kormányzatban Mohács előtt címmel tartotta, mintegy addigi munkássága összegzéseként. A másodikat 2008. február 14-ére, Mátyás trónra lépésének 550. évfordulójára tervezte... Emlékét szeretettel és tisztelettel megőrizzük. Szende Katalin LSZ, 2007. 4. sz. 93-94. p. Kubitsch Imre (1911-1963) 52 éves korában meghalt Kubitsch Imre, a munkásmozgalom régi harcosa, az Országos Levéltár volt osztályvezetője. 1952-ben került az akkori Munkásmozgalmi Intézetből az Országos Levéltárba a polgári kori osztály vezetőjének. A számára új munkakörben hamarosan megbecsültté vált. Nagy akaraterővel kezdett szakismeretek szerzéséhez. Beiratkozott az egyetemre, tapasztalatokat gyűjtött más levéltárak és osztályok munkájából, és jó szervezőkészségével, emberismeretével hamarosan új légkört teremtett osztályán. Szeretett tanulni, szívesen fogadta az újat és kitartóan küzdött annak alkalmazásáért. Elsősorban az anyag begyűjtését, és a levéltárba bekerült iratok biztonságos megőrzését tekintette feladatának. Amikor a Munkásmozgalmi Intézet megkezdte az állami levéltárakban levő munkásmozgalmi iratoknak az eredeti regisztratúrákból való kiemelését és begyűjtését, nem győzte hangoztatni e munka szakmai veszélyességét és volt bátorsága figyelmeztetni az intézet vezetőit azokra a nehézségekre, amit ezzel a hevenyészett munkával okoznak. Ő volt az első Magyarországon, aki a fond-dosszié rendszert alkalmazta. Az alapleltárak 233
