Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

készülő ifjakkal együtt végezték tanulmányaikat és csak az egyetemi tanulmányok elvégzése után vált el, ki kerül levéltárba, ki könyvtárba vagy iskolába. Balázs Péter az akkori első levéltáros tanfolyamot végezte el, s utána néhány hónapig a Magyar Országos Levéltárban gyakornokoskodott. Történelmünknek eme átmeneti, válságokkal teli korszakában különös feladat várt a levéltáros-újoncra: el kellett foglalnia az egyik legfontosabb dunántúli város (és egyúttal megye), jelesen Győr levéltárvezetői posztját.

Két évig vezette a Győri Állami Levéltárat, amely magába foglalta Győr-Sopron-Mo- son megyék hajdan külön igazgatás alatt állott levéltárait s egyúttal Győr város levéltárát is. A pályakezdő fiatalember kitűnően megállta a helyét. Ezután Budapestre került a Levéltárak Országos Központjába előadóként. Ott dolgozott huszonhat évig (közben számos átszervezés történt, a hivatal neve is változott, csakúgy, mint a felettes minisztériumé). 1978-1979-ben az Országos Levéltár osztályvezetője (a reprográfiai osztályé), majd nyugalomba vonulásáig (1984 vége) az Új Magyar Központi Levéltár főigazgató-helyettese volt.

A túlnyomórészt adminisztratív munka elvégzése mellett módot talált levéltári szakcikkek írására is. Foglalkozott az állami levéltárak fondjegyzéke összeállítására vonatkozó utasítás elkészítésével (több levéltárossal együtt 1962-ben). Elkészítette a levéltárakban őrzött kéziratos térképek nyilvántartásba vételének utasítását. írt a levéltárak gyűjtőterületének problémáiról. Tanulmányt tett közzé a levéltárakban őrzött időszakos orvosi jelentésekről. 1976-ban angol nyelven kiadta a magyar levéltárak kalauzát (Guide to the Archives of Hungary). Meg kell emlékeznünk arról a jelentős munkáról is, hogy éveken keresztül részt vett a Levéltári Tanács munkájában. Mindkét levéltári szakfolyóirat, a Levéltári Közlemények és a Levéltári Szemle szerkesztőbizottságában is tevékenykedett. Ez utóbbinak 1964-1967-ben felelős szerkesztője is volt.

Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Levéltárosok Országos Központja főelőadójaként a Központ, illetve Osztály valamennyi fontosabb munkájában jelentős szerepet vállalt.

Szólnunk kell római kutatásairól is. Szívesen, nagy kedvvel és szakértelemmel kutatott a Vatikáni Levéltárban, ott feltárta, kijegyzetelte és fényképezésre előkészítette a bécsi nun- cius Magyarországról szóló jelentéseit. Az 1848-49-ben készült nunciusi jelentésekből 56 magyar vonatkozásút tett közzé a Levéltári Közlemények 1975. évfolyamában.

Mint történetírót elsősorban Győr város és Győr megye XIX. századi története érdekelte. Számos kisebb tanulmány után elkészítette kandidátusi disszertációját (Győr a feudalizmus bomlása és a polgári forradalom idején. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980.) A mű a témát alaposan kimerítette, s különösen értékessé tette az, hogy Lukács Sándornak, a pesti márciusi ifjak egyikének győri kormánybiztosi tevékenységét behatóan ismertette. Az bizonyos, hogy aki ezután Győr XIX. századi történetével foglalkozni kíván, nem nélkülözheti Balázs Péter eme művének használatát.

Kivételes volt latin nyelvismerete. Jó néhány éven át tanította Balázs Péter a latin nyelv alaposabb ismeretére a fiatal kollégákat a Levéltárak Országos Központja szervezésében folyó oktatás során.

A levéltári szolgálat kitűnő felkészültségű, szorgalmas munkásának emlékét volt kollégái, barátai, tisztelői - köztük e sorok írója is, aki hét éven át közvetlen munkatársa lehetett - híven megőrzik.

Bélay Vilmos LK, 1992.1-2. sz. 228-229. p.

23