Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
forrásismeretről, rendkívüli szakirodalmi tájékozottságról, éles szemű megfigyelő képességről adnak bizonyságot; mindehhez közérthető közlésmód és élvezetes stílusú íráskészség társult. Sokrétű, maradandó életművet alkotott. Elsőrangú kutatója volt a magyar őstörténetnek, az Árpád-kornak, a vegyesházi királyok korszakának. Szakértelme nem csak a szűkén vett történettudomány területére korlátozódott. Több maradandó alkotás fűződik nevéhez a nyelvtudomány, a filológia, a historiográfia, a demográfia, a történeti segédtudományok több ága, kivált a diplomatika területén is. Életművének számos darabja naprakész jártasságáról tanúskodik a régészet, a néprajz, az irodalom- és a művelődéstörténet, a történeti földrajz és a településtörténet kérdéseiben egyaránt. Kristó Gyula igen sok műfajnak volt mestere. Nevezetes monografikus művein kívül a részletkérdések vizsgálata sem volt idegen tőle. Némi túlzással azt is mondhatnók, kivételes forrásismerete itt kamatozott csak igazán, hiszen mindig a számításba vehető teljes forrásanyag ismeretében és felhasználásával formált véleményt. A hagyományos értekező írások mellett a életműve maradandó értékét képezik a forrásgyűjtemények és a forrásfeldolgozások is, legyen szó kritikai kiadásról, szöveggyűjteményről vagy éppen oklevéltárról. Tudományszervezői és szerkesztői teljesítményként is lenyűgöző a kivételesen rövid idő alatt megvalósított, 1994-ben napvilágot látott Korai magyar történeti lexikon, amely több mint 2000 szócikket tartalmaz. Főszerkesztőként százhetven szerző munkáját kellett irányítania, összefognia, illetve jól használható egységes egésszé építenie. Kristó Gyula mint szerkesztő is elsőrangú teljesítményt nyújtott. Több mint két tucat munkának viselte gondját, köztük a Szeged teljes történetét korszerűen feldolgozó öt terjedelmes kötetnek. Kristó Gyula ismerői tudják, hogy e 101 könyvből, további 25 szerkesztett kötetből, egészében pedig 600-at meghaladó közleményből álló életművét nem szobatudósként alkotta meg. Tevékeny részese volt az egyetemi, a helyi, valamint a tudományos közéletnek; működött rektorként, rektor-helyettesként, dékánként, dékánhelyettesként, intézetvezetőként, tanszékvezetőként, tagja vagy irányítója volt sok testületnek, bizottságnak, szerkesztőségnek. Kiváló tanárként számos fiatal kutató nevelője, elindítója, segítő és értő konzulense. Alapított tanszéket, kutatóműhelyt, tudományos vállalkozásra szövetkező konzorciumot, doktori iskolát, kiadványsorozatokat. Csak az utolsó bő tíz év termését tekintve, jelentős mértékben rajta múlott, hogy közel 20-20 kötetig jutottak el a Szegedi Középkortörténeti Könyvtár, a Dél- Alföldi Évszázadok és az Anjou-kori Oklevéltár sorozatok. Levéltáros szemszögből kétségtelenül ezen utóbbi vállalkozás tekinthető Kristó Gyula legfigyelemreméltóbb alkotásának. Nem kétséges persze, hogy az a történészi életmű, amely a források messzemenő és feltétlen tiszteletén alapult, közvetve számos elemében összefügg a forrásőrző intézményekkel, és már puszta hozzáállásában kifejezi a levéltárosi munka nagyra értékelését és megbecsülését. Kristó Gyula intenzív és szisztematikus levéltári kutatásokat végzett. Mintaszerűen dokumentálják ezt Csák Mátéval kapcsolatos munkái: mind az ennek kapcsán készített oklevéltár, mind a Csák Máté tartományúri hatalmát feldolgozó monográfia. Mindkettőhöz tengernyi kiadatlan irat átnézésével hozott felszínre sok-sok addig ismeretlen adatot. Bizonyára e kutatásai alapozták meg benne az Anjou-kori Oklevéltár ideáját. Az Anjou-kori Oklevéltár előkészítő munkálatait az 1980-as évek elején indította meg, az első - természetesen általa elkészített - kötet 1990-ben jelent meg a sorozatban. Haláláig a vállalkozás további hat darabját alkotta meg, tehát minden két évben kiadott egy kötetet. Hihetetlen teljesítmény, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy valamennyi regisztrált kiadott és kiadatlan oklevél minden ismert példányát, illetve korábbi feldolgozásbeli szövegváltozatát kézbe 228
