Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
tanácsi jegyzőkönyveinek publikálására, s ezt a megbízást is becsülettel, nagy lelkesedéssel teljesítette. Nem mindennapi vágy hajtotta a XX. század eseményeinek alapos megismerése felé. Ez utóbbi témakör kutatásának eredménye: „Die organisatorischen Probleme des Gemeinsamen Ministerrates im Spiegel der Ministerratsprotokolle” (Studia Historica 51., 1961.), „A közös minisztertanács kialakulása” (Levéltári Szemle, 1965.), „Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1914-1918)” Bp. 1966. Élete utolsó éveiben Somogy megye és Kaposvár - a szőkébb pátria - történetével foglalkozott. Hűséges munkatársa volt a Somogy megye által kiadott levéltári évkönyveknek („A somogyi konvent II. Lajos-kori oklevelei az Országos Levéltárban”, (uo. 1973. stb.) Ez a korántsem teljes bibliográfiai jegyzék is tanúsítja, mily kitűnő, termékeny szerző volt Komjáthy Miklós. Önkéntelenül arra kell gondolnunk, mennyivel többet publikálhatott volna, ha a történelmi viszonyok nem zavarják meg pályáját. Végül néhány szót Komjáthy Miklós egyéniségéről. A Levéltár egyik legnépszerűbb embereként ellensége aligha, barátja annál több volt. Két cikluson át volt a levéltári szakszervezeti bizottság elnöke. Ha bölcsészeti kari magántanársága meg is szakadt, módja volt a Jogtudományi Karon a kezdő joghallgatókat a magyar történelemre oktatni, s ezzel a munkásságával kiérdemelte az egyetemi docens címet. Kedves „Bátyánk”! - ezt a megszólítást is ő honosította meg a Levéltárban - emlékedet megőrizzük, nyugodj békében! Bélay Vilmos LK, 1993.1 -2. sz. 221 -222. p. SIS ÉS® Dr. Komjáthy Miklós történelem-latin szakos középiskolai tanár, a történettudományok kandidátusa, Hosszú szenvedés után 1993. április 6-án hunyt el Budapesten. Kaposváron született 1909. május 13-án. Eredeti családi neve Kring volt. Önéletrajzának 1969-es változatában említést tett e névváltoztatásról. Komjáthy Éva - akinek családnevét az édesapa, dr. Komjáthy Jenő, és két fia, Miklós és Jenő közös akarattal egyszerre vették fel -, Komjáthy Miklós dédnagyanyja volt. Azt is ő írta meg „Levél egy osztálytársamnak - 1941. március 19.” címmel, hogy nyolc dédszülője közül mindössze kettő származott Németországból. Ezek egyikétől „véletlenül” örökölte idegen hangzású nevét, miközben egész leikével nem csak Magyarországhoz, de a magyarsághoz tartozónak érezte magát. A kaposvári gimnáziumban érettségizett. Harmonikus családi környezetben, idillikus diákéletet élt. Erre utalnak emlékezései gyermekkorára, az akkor volt tavaszok illatára és a harmatos júniusi reggelekre. Ifjúi éveinek, az érettségi időszakának emlékezetes színterei a hársfavirágos Németh István utca és az Ólaki dűlő. Osztályfőnöke, Pintér Lajos görög-latin szakos tanár, kiváló pedagógus volt. Amíg élt, diákjaival kapcsolatban állt. A történelmet Vass Miklóstól tanulta. Ennek az Erdélyből származott tudós tanárembernek önálló kötete is megjelent. Órái, előadásai mégsem nyerték el maradéktalanul kitűnő képességű diákja tetszését. A tantárgy és a mindenkori napi politika iránt táplált nagyfokú érdeklődése az iskolában rendszerint kielégítetlen maradt. Túlságosan szakszerűek, lényegretörően szárazak voltak, lehettek azok a tanórák. Kring Miklós a históriában a részleteket szerette, a fantáziát mozgató színes előadást. A művelt otthoni környezet hatása, a családi könyvtár és az újságok rendszeres olvasása révén eredményesen csillapíthatta tudásszomját. Mindamellett sok, kedves emléket szeretettel őrzött tanáráról. Tanulmányait, munkáit olvasta, könyvét őrizte, megbecsülte. Ha az iskola emlékezetébe idéződött, szűkebb pátriáján és közelmúlt korunk” gyarlóságain ironi200
