Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
helyzetünkben mindig élveztük együttműködésre és segítségre való készségét. Nemes szellemének öröksége, melyet mindig kegyelettel fogunk őrizni, a mi műveinkben is tovább él és termékenyítőleg hat a magyar szellemre. Miskolczy Gyula LK, 1942-1945.419-420. p. Gyarmathy Zsigmond (1930-1994) Gyarmathy Zsigmond tizennyolc éven át, 1975. július l-jétől 1993. június 30-ig volt a Sza- bolcs-Szatmár (utóbb Szabolcs-Szatmár-Bereg) Megyei Levéltár igazgatója. Címzetes igazgatóként a levéltár munkatársa maradt 1994. február 15-én bekövetkezett haláláig. 1930. szeptember 29-én született Tapolcán, innen került családja a beregi Kisnamény- ba. Gyarmathy Zsigmond Debrecenben érettségizett, tanítói képesítést szerzett, majd Budapesten magyar-történelem-filozófia szakot végzett. 1966-ban lett bölcsészdoktor. Hivatali pályáját a Vásárosnaményi Járási Tanács Sportbizottságában kezdte, tanárként folytatta, majd ismét a járási tanácshoz került népművelői felügyelőnek. Kitűnt jó szervező és kapcsolatteremtő képességével, megpezsdítette a járás kulturális életét. 1967-től a Vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban tanított. Itt kapcsolódott be ambiciózus tanárként a honismereti mozgalomba, amelynek hamarosan egyik megyei vezetője lett. Az 1960-as években jelentek meg első publikációi a honismeret, közművelődés és a szövetkezeti mozgalom témakörében. A honismereti munkában elért sikerei, aktivitása miatt irányult rá a figyelem, s került a megyei levéltár élére. A közigazgatás és közművelődés terén szerzett tapasztalatait új állásában is kamatoztatta. A levéltár nyitottabbá vált a nagyközönség, főleg az iskolák felé, ami együtt járt levéltári órák, szakkörök szervezésével, a kutatószolgálat színvonalának emelésével. Jó érzékkel kereste és találta meg azokat a szálakat, amelyekkel a szakma országos vérkeringésébe kapcsolta a nyíregyházi levéltárat. Részt vállalt a területi levéltárakat érintő feladatokból, így került sor a térképek, családi levéltárak katalógusának elkészítésére vagy a feudális kori megyei jegyzőkönyvek regesztázására. Irattárosok számára tanfolyamot szervezett azzal a nem titkolt céllal, hogy már keletkezésük helyén szakszerű kezelést kapjanak a majdan levéltárba kerülő iratok. Érvelt, ügyeskedett, hogy a gyarapodó iratanyag elhelyezésére Nyírtelek-Varjúlaposon külső raktárakat szerezzen. Fontosnak tartotta, hogy a levéltár dolgozói megszerezzék a munkájukhoz szükséges képesítést, szorgalmazta és támogatta az egyetemi levéltár-szak, illetve a levéltárkezelői tanfolyam elvégzését. Levéltári kiadványokat szerkesztett, így a Szabolcs-Szatmár megyei helytörténetírás és a Helytörténeti tanulmányok összesen kilenc kötetét, amelyekben forrásközlések és levéltári kutatáson alapuló dolgozatok jelentek meg. A levéltárosok mellett szívesen közölte kutatók, tanárok, történészek helytörténeti jellegű munkáit is. Ő maga az 1944-1950 közötti időszak közigazgatás-történetével, a beregi terület múltjával foglalkozott. Örökségül hagyta ránk tervét, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár komoly szellemi kisugárzással rendelkező, regionális kutatásokat végző és összefogó, önálló tudományos műhely legyen. Henzsel Ágota LK, 1994.1-2. sz. 261. p. Rf @1 Születésnapján, szeptember 29-én köszönt el igazgató kollégáitól az országos értekezleten. Tizennyolc évi vezetői munka után - mondta, végre azzal kíván foglalkozni, amire mindig is 129
