Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Hirtelen hagyott itt bennünket. Halála előtt két nappal még jött-ment, sürgött-forgott, s tréfálkozva, fáradhatatlanul dolgozott, nem véve tudomásul, hogy eljárt felette az idő. Örök fiatalnak ismertük őt, mindnyájunk és ügyfeleink kedves Bandi bácsiját, aki egyik napról a másikra mondott búcsút munkahelyének, családjának, barátainak, ismerőseinek.

1900. november 6-án született Körösgyéresen, Bihar megyében. Gimnáziumi tanulmányai után 1923-ban végezte el a Közigazgatási jegyzői tanfolyamot Fogarason, majd különböző erdélyi jegyzőségeken dolgozott mint segéd- illetve vezetőjegyző. 1945-ben Szé- kelyhídról költözött hozzánk, Vas megyébe, ahol 1950-ig ugyancsak mint jegyző, majd mint tanácstitkár működött. Később a Szentgotthárdi Járási Tanács gyámügyi előadója lett, s onnan került 1956 szeptemberében levéltári őrként a Szombathelyi Állami Levéltárba.

Gazdag közigazgatási tapasztalata révén hamarosan beilleszkedett új munkakörébe. A Vas megyei községi levéltárak összegyűjtése, rendezése, repertóriumokkal való ellátása egyik alapvető levéltári munkája volt. Igen sokat tett a járási központi irattárak megszervezése terén, nagy érdeme, hogy ez a kérdés Vas megyében az 1964. év folyamán teljesen befejezést nyert.

De nemcsak levéltáros volt, hanem a dolgozók fáradhatatlan segítője is. Mint a Köz- alkalmazottak Szakszervezete múzeum-könyvtár-levéltár alapszervének gazdasági ügyintézője mindenre kiterjedő figyelemmel végezte a dolgozók érdekében munkáját. Részt vett a Közalkalmazottak Szakszervezete területi munkájában is. Nem tudott munka nélkül élni, s ez a lázas tevékenység őrölte fel idő előtt egészségét és életét.

Szeretettel gondolunk rá mindnyájan és őrizzük emlékét szívünkben.

Horváth Ferenc LSZ, 1965.1-2. sz. 410. p.

Gárdonyi Albert (1874-1946)

Gárdonyi Albertnek aránylag magas életkorban, de még alkotó ereje teljében bekövetkezett halála nagy vesztesége a magyar történettudománynak, ezen belül pedig különösen a levéltárügynek és a vele szorosan összefüggő történelmi segédtudományoknak. Termékeny irodalmi munkásságából igen jelentős rész esik a történelmi segédtudományokra, amelyekkel már írói munkássága kezdő korában is szívesen foglalkozott. Kétszáz címet meghaladó irodalmi munkáinak közel egynegyede az idevágó mű, és kisebb-nagyobb tanulmány. Legkiemelkedőbbek ezek közül: A történelmi segédtudományok története Magyarországon. (1926) c. műve, A titkos kancellária eredete és kialakulása (Századok 1914), Az Anjou-kori királynék magyar kancelláriája (Turul 1915), A tudományos paleográfia megalapítása (Történeti Szemle 1916), A latin oklevélírás rendszere (Fejérpataky Emlékkönyv). Mint a székes- főváros Levéltárának vezetője (1911-1955) budapesti vonatkozású oklevélgyűjteményeket adott ki. Tudományos szempontból értékes közreműködéssel járult hozzá a Csánki Dezső vezetése alatt gyűjtött Budapest Történeti Emlékei. Okmány gyűjtemény I. kötetének (1148- 1501) létrehozásához, amennyiben nemcsak a sajtó, alá rendezte és a szakszerű bevezetéssel látta el, hanem az eredeti gyűjtésben szereplő 102 oklevél számát a Vatikáni Levéltárban végzett saját kutatásának eredményeként 320-ra emelte. Gárdonyi azonban nemcsak a történeti irodalomban végzett maradandó értékű munkát, hanem mint a Székesfőváros főlevéltárosa is új utakat jelölt ki ennek a tudományos intézménynek a munkájában. Ezen a téren rendkívüli nehézségekkel kellett meg küzdenie, mint a legnagyobb magyar törvényhatósági levéltár

119