Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)
Nekrológok
A levéltári státus átszervezése után raktárkezelői beosztást kapott és nyugdíjazásáig, 1960. november 30-ig ilyen minőségben dolgozott. Betegsége miatt tovább nem tudta szolgálatát ellátni és éveken át tartó, gyötrő szenvedés után 1966. augusztus 30-án meghalt. A DÁL dolgozói szeretettel emlékeznek korábbi munkatársukra. Az általa kialakított raktári egységek és felállított levéltári rend mindenkor példamutatóan állnak a fizikai munkakörben dolgozó utódok előtt. Elvtársias magatartása, szolgálatkészsége, előzékenysége mindnyájunk szemében emlékezetessé teszi Farkas Imre nevét. Komoróczy György LSZ, 1967.1. sz. 290. p. Fejérpataky László (1857-1923) Szomorú kötelesség adja kezünkbe a tollat, s mélyen megrendülve rójuk e sorokat, amelyek Fejérpataky László, a történeti segédtudományoknak közülünk oly váratlanul örökre elköltözött mestere emlékezetének vannak szentelve. Fájdalmas feladata ez fiatal folyóiratunknak, amely igazán elmondhatja: multis ille flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi! Fejérpataky Lászlóban ugyanis nemcsak azoknak a történeti disciplináknak tudós és fáradhatatlan művelőjét és lelkes tanárát vesztettük el, amelyek a levéltárakkal, a levéltári anyaggal és munkával a legszorosabb kapcsolatban állanak; neve hazai levéltárügyünk történetében is jelentős eseményekkel van örökre egybekapcsolva. Pesti tanulmányai után a modern diplomatika megteremtője, Sickel volt mestere a bécsi Institut für österreichische Geschichtsforschungban, ahonnan hazatérve, nagy buzgalommal fogott hozzá, mint magántanár és a Nemzeti Múzeum Könyvtárának tisztviselője, hogy hazai oklevéltanunk javára értékesítse alapos tanulmányai gyümölcseit. Ebben az időben indultak meg a Monumenta Vaticana hatalmas sorozatának előkészítő munkálatai, s ennek vezetői siettek megnyerni a módszeresen képzett kitűnő hátai munkaerőt, aki a pannonhalmi alapítólevélről írt s más kisebb-nagyobb tanulmányaival bizonyságot tett már történetírói hivatottságáról. Hivatali pályája is oly szerencsésen alakult, hogy nagyban elősegítette tanulmányait s tudományos működését. 1882-ben a Nemzeti Múzeum Könyvtárának kebelében az 1876 óta külön kezelt kéziratos anyag két csoportra osztatott: az egyik a magyar történelem közvetlen emlékeit, az okleveleket és aktákat foglalta magában - ez lett a „Levéltár” -, a másik pedig az egyéb kéziratos anyagot, ez lett a kézirattári osztály. A levéltári osztály, melynek első vezetője Fejérpataky László lett, az ő több mint egy évtizedes közvetlen vezetése, majd könyvtári igazgatósága alatt csodálatos gazdagságú gyűjteménnyé, a Nemzeti Múzeum egyik nagy büszkeségévé fejlődött. A törzsgyűjtemény hatalmas középkori és újkori anyagával, címeres leveleivel, okleveleivel, 1848/49-es gyűjteményével rendkívül becses kincsesbányája történelmi emlékeinknek; méltóan egészíti ki ezt a családi levéltárak hatalmas csoportja, mely ma már több mint száz levéltárat foglal magában, s amelynek nagy tömegét az ő buzgósága, utánjárása és ügyszeretete hozta össze. Nemcsak a jó kertész szerető gondosságával ápolta s gondozta e gyönyörű gyűjteményt, hanem a legnagyobb örömmel bocsátotta ennek kincseit a kutatók rendelkezésére, akiket széleskörű és alapos tudásával is mindig készségesen támogatott. S bár mint diplomatikus inkább a középkorral foglalkozott, minden korszak emlékei érdekelték, s lelkes öröm töltötte el, ha a gondjaira bízott gyűjteményt egy-egy értékesebb iratdarabbal gazdagíthatta, akár középkori oklevél, akár újkori volt az. Amikor a világháború kitört, a legelső napokban megindította a háborús emlékek gyűjtésének megszervezését, s annak 106
