Feiszt György (szerk.): Requiescat in pace. Levéltáros nekrológok 1923-2011 (Székesfehérvár, 2012)

Nekrológok

Fára József (1884-1958)

1958 júliusában hosszas szenvedés után Budapesten elhunyt Fára József, egykor Zala, majd Pest megye főlevéltárosa, 1950-53 között pedig a Levéltárak Országos Központja tudományos osztályának osztályvezetőhelyettesi minőségben dolgozója.

Levéltári pályafutásának több mint harminc éve alatt értékes helytörténeti és levéltártörténeti kutatómunkája mellett (mely utóbbinak legszebb eredménye Zala vármegye levéltárának történetéről folyóiratunkban megjelent terjedelmes tanulmánya volt) igen széleskörű elméleti és gyakorlati szakismereteket is szerzett. Mint a levéltárügy kérdéseiben elismerten legtapasztaltabb törvényhatósági főlevéltárnokot már a magyar levéltárügy újjászervezésének előkészítő tárgyalásaiba és jogszabályalkotásába is bevonták, mikor pedig a LÓK megalakult, Fára József az új irányítószerv munkatársai közé nyert meghívást és beosztást. Az új hivatal első három évében magas kora ellenére hatalmas munkát végzett. Akár a megyei levéltárak alapleltározási utasítására, akár az 1952. évi nagy országos selejtezések levéltári megszervezésére gondolunk; (mely nemcsak rendeletek vagy szabályzatok hosszú sorának kidolgozásával vagy ellenőrzésével, de olykor elhanyagolt irattárakban vagy a papírgyárak zúzómalmai mellett végzett, sokszor órákig tartó fizikai munkával is járt) - mindennél beszédesebb bizonyítéka annak az ügyszeretetnek, mellyel Fára József a magyar levéltárügyet szolgálta. De hűséges munkása igyekezett lenni a magyar történettudománynak is. Mint Pest megye főlevéltárnoka messzemenően, szeretettel segítette és támogatta, a 40-es évek végén a levéltárakban megjelenő új, fiatal történészgenerációt. A parasztvármegye múltjának feltárására végzett kutatásaival tevékenyen részt vett az új magyar történettudomány egyik első nagy vállalkozásában, a XVIII. századi magyarországi parasztság történetét feltáró munka- közösség munkájában is. De elsősorban mindvégig levéltáros maradt. Még az őt váratlanul, megfeszített munkája közben ért nyugdíjaztatás után sem tudott elszakadni az iratokkal végzett munkától. Nyugdíjasként is, haláláig dolgozott egy üzem irattárában, s ugyanakkor készítette és csiszolgatta egy, a selejtezésről szóló, de már befejezetlenül maradt tanulmányát. Haláláig munkás egyéniségének, fáradhatatlan ügyszeretetének emlékét kegyelettel őrizzük.

Vörös Károly LK, 1959. 213. p.; LH, 1958. 3-4. sz. 449. p.

Farkas Imre (1900-1966)

Farkas Imre 1900-ban Hajdúnánáson született; parasztcsalád gyermeke volt és eléggé nehéz élet után 1936-ban a Fővárosi Levéltárba került, mint hivatalsegéd. Munkáját akkori vezetőinek meggyőződése szerint, becsületes helytállással látta el. 1945-ben bekapcsolódott a politikai mozgalmakba és mint az MKP tagja, szervezte a levéltár dolgozói körében a szakszervezetet, részt vett a népművelési feladatok ellátásában. Mindezek mellett az iratok rendezése, selejtezése és főként minta állványozása tekintetében példamutató lelkiismeretességet, hozzáértést tanúsított. Ilyen irányú összlevéltári tevékenységét ismerte el a LÓK, amikor 1951. január 1-i hatállyal „főmunkaerői” beosztásban szülőhelyéhez és korábbi otthonához közeleső munkaterületen alkalmazta és szolgálattételre a Debreceni Állami Levéltárhoz osztotta be. E helyen különösen a hajdúkerületi, a hajdúvárosi iratok begyűjtésében élenjáró munkát végzett, télben, viharban egyaránt járta a falvakat, hogy felderítse a lappangó közhatósági iratokat.

105