Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

zösséget vállal azokkal az emberekkel, azzal a tájjal, azzal az életformával, melyet tövéről hegyére ismer, szeret, megért, s mellyel tökéletesen eggyé válik. Ha most újra végiggondoljuk, amit A tékozló fiúról mondottunk, úgy érezzük, nem voltunk egészen igazságosak, sem az író, sem műve iránt, mivel még mindig nem mutattunk rá a leglényegesebb hibára. Miért sikerült Kodolányinak harmonikusan életre kelteni alapeszméjét Mósze alakjában, és miért nem sikerült Júdáséban? Azt hisszük, éppen e két regényhős szembesítése során tapinthatunk rá a probléma gyökerére: Mósze alkalmas a nagy szerep hordozására, Júdás nem alkalmas. Mósze egyre jobban megérti, mit kíván tőle az Úr, Júdás egyre kevésbé érti meg, más szóval: Mósze problémája megoldható, Júdásé megoldhatatlan. Júdásról nem lehet olyan regényt írni, melynek mondanivalója pozitív; Júdás soha, semmilyen történetben nem lehet főszereplő, mert szerepe nem állítható, hanem tagadható. Júdás sorsa, Kodolányi felfogásában, sohasem lehet tragikus, mert félreértésen alapul, ilyen embert legföljebb sajnálhatunk, de igazi részvétet sohasem érezhetünk iránta. Sőt, tovább megyünk. Ez a pszichikai alkalmatlanság - bármelyik író, bármilyen felfogással közeledjék is a tárgyhoz - Júdás lényét művészi szempontból örökre problematikussá teszi, s a téma bármilyen önálló irodalmi feldolgozásának a priori lehetetlenségét eredményezi. Kodolányi regénye igen jól szemlélteti ezt a tételünket: míg Júdás negatív vonásai nem lépnek előtérbe (első személyben írt emlékezéseire gondolunk), a könyv hibátlan, sőt klasszikus erényeket is megcsillogtat. Mihelyt azonban Júdás a középponti események sodrába kerül, és első helyre, a könyv egyensúlya is felborul, és ez egészen természetes. Júdást a regény főszereplőjévé avatni annyi, mint sötétséggel ábrázolni a világosságot: contradictio in adjecto. Érezte-e Kodolányi, hogy ebben a regényében, bármennyi értékeset alkotott is, nem sikerült megnyugtató módon ábrázolnia igen nehéz, sőt - ahogyan elképzelte - megoldhatatlan problémákat? A Szent Szellem szolgálata nemcsak önfeláldozást, aszkézist és lelkesedést követel, hanem leginkább, és elsősorban, mély megértést, mágikus intelligenciát, határtalan szeretetet, tudást és kegyelmet. Júdás nem rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal. Annál inkább Mósze, az Ótestamentum leghatalmasabb alakja, az emberi történelem egyik csodája, az Úrnak nemcsak elhivatottja, hanem választottja is. Mózes alakja a legnagyobbak képzeletét foglalkoztatta egészen a modern időkig; irodalmi feldolgozói közt megtaláljuk Madáchot, Freudot és Thomas Mannt. Kodolányi művének azonban semmi köze sincs ezekhez a - nyugodtan mond-