Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)
másképpen van. Valamennyien vágyódunk a tökéletesség, a harmónia, a boldogság földjére, s álmaink, kíváncsiságunk, gyermekösztöneink, s egyéb, testi-lelki szükségleteink legtöbbször meg is találják ezt a boldog hazát, nemcsak fenn az Égben, hanem a földrajzi atlaszokban is. Kodolányi „wonderland"-ja Finnország. Eurázia a rokonnépek nagy családja. Finnországban teremtette meg legszebb, legmeghittebb, legmelegebb otthonát: erről a gyönyörű otthonról álmodott már az ifjú is, kinek sohasem volt igazi otthona, vágyai, fantáziája, olvasmányai, ismeretei, kulturális és politikai elvei és tervei mind-mind Suomiba csalogatták. El is utazott Suomiba, többször egymás után, és kitűnően érezte magát. Nem csalódott, Suomi befogadta, megvigasztalta, földerítette, munkára sarkallta, erőt öntött belé. Itt írta egy-két legjobb regényét, magyar történelmi műveit, de Finnországról is írt könyvet, kettőt is, ezek végleges kiadása Suomi címen jelent meg egy kötetben. Ha figyelmesen olvassuk ezt a könyvet, megtudjuk belőle, hogy Finnországban józan, derék, hazájukat szerető, lelkiismeretes és középszerű emberek az átlagosnál magasabb rendű, népi államot teremtettek; eltörölték a nagybirtokot, arányosan osztják el a jövedelmeket, a nép érdekei közösek az állam és az állam vezetőinek érdekeivel, a népi kultúra virágzik, az emberek becsületesek, megbízhatók. Finnország a nagy példa, a döntő bizonyíték, hogy minden problémát megoldhatunk, éspedig megnyugtatóan, ha őszintén és igazán akarjuk. Mindez valóban örvendetes, szép, lelkesítő, a mi számunkra talán még csodálatos is, de aligha csalódunk, ha úgy érezzük, hogy ezt a sok szépséget és csodát elsősorban az író rajongása és szerelme varázsolja ilyen kívánatossá és gyönyörűvé. Rend a lelke minden józan társadalomnak: a finnek józanok, a magyarok, a finnekhez képest, korhelyek, izgágák és kicsapongok. Azt hisszük, az átlag magyar vérmérséklete közelebb áll a franciához vagy a lengyelhez, mint a finnhez. Mi inkább déliek vagyunk, mint északiak, a tejnél jobban szeretjük a húst, az érett, ízes gyümölcsöket, meg aztán borivó nemzet vagyunk, s ez talán a legkomolyabb érvünk. Kodolányinak minden tetszett Finnországban, akár egyezett az a saját természetével, akár nem: a hasonló tetszett, mert annyira hasonló volt, az idegen is nagyon tetszett, mert annyira más volt. Suomi volt a teljesült álom, az újra megtalált gyermekkori karácsonyfa, Suomiban barátok, testvérek, rokonok és szeretők (szerető emberek) várták. Suomi hűvös borogatás volt az izzó homlokára, nem csoda hát, hogy annyira tetszett neki az a csend, rend és nyugalom, amit idehaza tűrhetetlenül unalmasnak talált volna. A finneknek is tetszett ez a csupa szív, csupa tűz ember: ők voltak az udvarias, ba108 -ï<<*