Kodolányi János (Székesfehérvár, 2002)

téridőben: „Kétségtelen, hogy racionális magyarázatainkat az ember eredetéről, természetéről, őskultúrájáról el kell vetnünk, s bár sokan mosolyogtatónak találják: el kell fogadnunk az ősmondák, s a Biblia, mint ősmondagyűjtemény tanúvallomását... Az emberiség történetét, amely hat-nyolcezer év szűk területére zsugorodott össze, s a Földközi-tenger vidékéről indult ki, messze ki kell tágítanunk geológiai korszakokra, év-százezredekre, s vissza kell szállni a vörösbőrű fajtákig, az Atlanti népekig, az indiánokig, s le a Csendes-óceánig, mint „bölcsőig". S meg kell értenünk, hogy ez a „bölcső" olyan monumentális, sok tekintetben megmagyarázhatatlan méretű és színezetű, eszmei tartalmú kultúra, amihez képest mai kultúréletünk csak elsenyvedi, kiszikkadt, tüdővészes pepecselés, vegetálás. Egészen más színben tűnik fel a Földközi-tengeri kultúra, ha ismerjük ősi atlanti gyökereit, s más képünk lesz az emberiségről, ha tudjuk, hogy az egész Földet körülfogó, behálózó alapkultúra és istenhit differenciálódott és elcsökevényesedett formáit éli. " így elmélkedik, illetve így tanít Kodolányi a Sziriat oszlopai című mű kapcsán. Várkonyi Nándor kitűnő, közismert munkája az ő szemét is úgyszólván pillanatok alatt felnyitotta, és látóvá tette olyan dolgok számára, melyektől máig sem szabadult, s melyek ösztönző hatásának legjobb műveit köszönheti. Tudnunk kell, hogy Kodolányi nemcsak kiváló, szenvedélyes pedagógus, hanem éppolyan jó tanuló is, - csakhogy mihelyt megragadta a tudomány egy csücskét, tüstént magáévá teszi az egészet, s ettől a pillanattól fogva már ő oktatja mestereit és a közönségét. Ceasar híres mondását („veni, vidi, vici") ő valahogy így fogalmazhatná meg: „veni, vidi, scripsi" - jöttem, láttam, megírtam. Valamit megérteni és művé alakítani, számára ugyanaz. így kellett volna ennek történnie 1942-43-ban is, - de a fórum nem eresztette. Változatlanul munkára, vagy inkább napi robotra kényszeríttette az „ideálisan elképzelt Magyarország eszméje". Ennek az eszmének volt egy sarkalatos pontja, mely egyúttal az írónak is Achilles-sarka volt. Ez a kényes pont, illetve gondolat: a népi Magyarország keleti örökségének feltárása, a magyarság keleti orientációjának szükségessége, s ezzel párhuzamosan a nyugat-európai kultúra és civilizáció ellenséges vagy legalábbis tartózkodó szemlélete. Hogy Magyarország a keleti kultúrkörhöz tartozik, s hogy - Kodolányi kedvelt szavajárása szerint - a Lajtától nyugatra megszűnik az „euráziai"-nak nevezett etnikum és kultúra: a népi mozgalom egy fontos gondolata volt, s jelentősebb képviselői közt talán éppen Kodolányi hangoztatta legsűrűbben. A magyarság autochton kultúrájáról, nemzeti feladatairól a népi mozgalom tük-