„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ÉRSZEGI GÉZA: „HÉT PÉLDÁNYBAN MFGÍRATTAK" Az ARANYBULLA SZÖVEGÉNEK HAGYOMÁNYOZÁSA

mind pedig a johanniták levéltárában szerencsés esetben fennmaradhatott volna az Aranybulla levéltárukban letett példánya. Azonban kicsi az esélye annak, hog) 7 II. András valóban Jeruzsálemnek szánta az Aranybulla két példányát. Hihetőbbnek tűnik, ha valamelyik magyarországi Templom, illetve Ispotály levéltárát nézte ki a király e fontos dokumentum elhelyezésére. A szóhasználat sem mond ennek ellent, hiszen mind a templomosok mind pedig a johanniták házát - bárhol is voltak azok - Templomnak illetve Ispotálynak nevezhették hozzátéve, hog)' melyik országban található. A magyarországi templomos és ispotályos házak közül valószínűnek lát­szik a székesfehérvári ispotály és a tengerparti Vrána templomos rendháza. Természetesen egy példányt maga a király is kapott. További két példány az ország két érseki székhelyén, az Esztergomban és Kalocsán működő káptalanokhoz került. Ekkoriban ugyanis már kialakult az a szokás Magyarországon, hogy külön­böző szerzetesrendek konventjei, meg a káptalanok, összefoglalóan a hiteleshelyek, közhitelű iratokat állíthattak ki, s őrizhették is azokat. Hogy az esztergomi kápta­lanban őrizhették a törvények hiteles példányát, azt valószínűsíti, hogy az első ere­detiben fentmaradt törvényünk, IV. Béla király és fiai nevében kiadott 1267-i dek­rétum is ott maradt meg, s a káptalan nagylelkű adományaként jutott jelenlegi őr­zési helyére, a Magyar Országos Levéltárba. Végül a hetedik példányt az ország nádora kapta. A nádor eleinte a királyi udvar népeinek felügyelője, s bírája volt, majd a 12. században az ország valameny­nyi nemesének bírájává lett, sőt éppen az Aranybulla tanúsága szerint őt tartották az ország és az uralkodó közt összekötő kapocsnak, a törvényesség őrének. Sem ek­kor, sem később nincs azon­ban garancia arra, hogy a tisztviselők hivatalos iratai hivatalukban maradt. Azok jó esetben a családi levéltár­ba kerültek, kevésbé szeren­csés csillagzat alatt azonban elpusztultak. Az 1222-ben hi­vatalban lévő nádor családi levéltárában vetett remé­nyünknek hamarosan befel­legzik, ha megtudjuk, abban az évben hárman is viselték ezt a tisztséget, s a három kü­lönböző nemzetségből való nádor leszármazottai számta­lan ágra bomlottak. Hiába készült tehát hét példány, mert egyike sem maradt fenn korunkra. Éltű­zi fehérvári bazilika leégése (1327)

Next

/
Oldalképek
Tartalom