„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

ÉRSZEGI GÉZA: „HÉT PÉLDÁNYBAN MFGÍRATTAK" Az ARANYBULLA SZÖVEGÉNEK HAGYOMÁNYOZÁSA

nésük érthető akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy 1231-ben módosították a szövegét, s ig)' az eredeti megfogalmazás - mondhatni - érvényét vesztette. A meglepő mégis az, hogy négy főpap, köztük az esztergomi és a kalocsai érsek már 1318 körül ismét az 1222-i szöveget vette elő, feltehetően az esztergomi levéltárból, s ennek nyomán 1351-ben I. (Nagy) Lajos király új dekrétumában ezt erősíti meg. Ettől kezdve az uralkodók mindig a Nagy Lajos dekrétumába szőtt 1222-i szöveget szentesítik. így Lajos királyon kívül leánya, Mária királynő 1384-ben, annak halála után a férje, Zsigmond király 1397-ben, I. Ulászló király 1440-ben, valamint I. Mátyás király is 1464-ben beillesztették saját határozataik sorába az Aranybulla cikkelyeit. Hogy miért erősítették meg az uralkodók az Aranybulla rendelkezéseit, annak két oka is volt. Az egyik a koronázási esküben leli magyarázatát. A keresztény uralkodónak a 9. századtól kezdve koronázásakor meg kellett esküdnie arra, hogy országa jogait és koronája tisztességét sértetlenül megőrzi. II. András király is tehetett efféle esküt, legalábbis erre hivatkozott III. Honorius pápa abban a levelében, amelyet 1225. július 15-én intézett a trónörökös Béla herceghez, illetve a kalocsai érsekhez. S valóban a koronázásakor kiadott dekrétumába beiktatta az Aranybulla cikkelyeit mind I. Ulászló, mind I. Mátyás király. A másik ok: az új uralkodónak meg kellett erősítenie elődei rendelkezését, ha azt akarta, hogy érvényben maradjanak. Ezért nevezik a középkorban hozott törvényeket decretumoknak, azaz határozatoknak mindaddig, amíg a szokásjog, s az utód nem szentesítette. Tehát az elődök határozatai közül csak azok őrizték meg érvényességüket, amelyeket a szokásjog elfogadott, az utód megerősített, s ezáltal törvény rangjára emelt. Hét példányban készült az Aranybulla, s egyik példánya sem maradt meg, mégis szinte tudni véljük, miként néztek ki a példányok. Nem káprázat ez. Szerencsések vagyunk: ugyanis mint említettem már, ismerünk két másik aranypecsétes oklevelet, amelyek pecsétjei ugyanannak a pecsétnyomónak a lenyomatát őrzik, s ez azzal a reménnyel tölthet el bennünket, hogy a hét példányra függesztettek is ugyanazzal a pecsétnyomóval készültek. Szövegét pedig számtalan királyi megerősítésen túl a pápai követ és négy magyar főpap is garantálja.