„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
ZSOLDOS ATTILA: ISPÁN ÉS VITÉZ
tuk, hogy a kor ismerte a szolgálat olyan formáját, mely jól megfért a személyes szabadság birtoklásával. Kérdés mármost, miként értelmezzük azt a jelenséget, hogy Szent István törvényei hol bizonyíthatóan szabad, hol pedig igazolhatóan szolgai jogállású milesekről tesznek említést. A dilemma régóta jelen van a magyar történetírásban. 34 A kérdéssel foglalkozó történetírók között voltak, akik kétféle, tudniillik eg)' szabad és egy szolgai jogállású raz/^s-réteget feltételeztek, míg mások a jogállást illetően egységesnek gondolták a miles-réteget: ez utóbbiak többsége szabad állapotú milesekkel számolt, bár ennek ellenkezőjére is van példa. Az egymással összeegyeztethetetlen álláspontok kialakulásához végső soron alighanem az vezetett, hogy a kutatás azzal a feltételezéssel élt, mely szerint minden egyes olyan törvényhely, amelyben a miles kifejezés felbukkan, a kor társadalmának valamelyik rétegére vonatkozik, s vita legfeljebb azon lehet, hogy ennek a rétegnek mik voltak a sajátképpeni jellemzői. Mivel azonban, mint láthattuk, mind a milesek szabad volta, mind pedig szolgai jogállása mellett felhozhaté)k bizonyító erejűnek gondolható törvényhelyek, egy efféle vita szükségképpen zsákutcába torkollik. A megoldást annak belátása jelentheti, hogy Szent István törvényei a miles kifejezést éppúgy kétféle értelemben használják, ahogy az az „ispán" esetében is megfigyelhető. Az „ispán" a törvényekben részint tisztségnévként (tudniillik 'ispáni tisztet viselő személy' értelemben), részint pedig egy társadalmi réteg tagjainak megjelöléseként fordul elő. Mindazokon a helyeken, ahol az „ispán" az utóbbi jelentésben bukkan lel, ott találjuk a miiest is. Kétségtelen tehát, hogy Szent István korában a szót a társadalom egyik rétegének megjelölésére is alkalmazták. Feltűnő ugyanakkor, hogy ezek között a cikkelyek között egyetlen olyan sincs, ahol ne lehetne bizonyítani, hogy az ott említett miles szabad ember. Ha tehát Szent István korában a miles kifejezést egy meghatározott társadalmi réteg tagjainak megnevezésére használták, mint ahogy valóban használták is, akkor ennek a rétegnek a tagjai szabadok voltak. Ez idáig rendben is volna, csakhogy e gondolatmenet nem segít a szolgarendű milesekre vonatkozó utalások értelmezésében. Elvileg feltételezhetnénk, hogy a kor ugyanazt a kifejezést, tudniillik a miiest két, egymástól alapvetően eltérő társadalmi csoport tagjaira is alkalmazta, azaz a szabad milesek mellett még egy szolgarendűekből álló miles réteg is létezett. E megoldás mellett még egy időben viszonylag közeli párhuzam is felhozható lenne, amennyiben ugyanis köztudomású, hogy all. század utolsó negyedétől kezdődően latin nyelvű forrásaink a „szabad" (liber) kifejezést nem csak a voltaképpeni szabadokra alkalmazzák, hanem olyan szolgai jogállásúakra is, akik a teljes alávetettségben élő társaikhoz képest kiváltságos helyzetbe jutva élveztek egyfajta viszonylagos szabadságot. Csakhogy ez a párhuzam, ahogy az már analógiák esetében gyakorta megesik, éppen a lényeget illetően vezetne félre. A szolgarendűek bizonyos csoportjaira is a „szabad" (liber) terminust alkalmazó gyakorlat hátterében ugyanis az a nagy jelentőségű változás áll, amelynek eredményeként a „szabadság" fogalmának fogalmi egysége megbomlott az első ezredfordulótól all. század utolsé) negyedéig eltelt évtizedek
