„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)
CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF: VÁROSTÖRTÉNETÍRÁS, „MÚLTIDÉZÉS" SZÉKESFEHÉRVÁROTT
az utolsó kötet függelékében a város nevezetesebb alkotóiról, közéleti személyiségeiről életrajzokat is közölt. A törvényhatósági bizottság 1912. december 30-án tartott rendes közgyűlésén hálás köszönetét fejezte ki a szerzőnek, aki nem csupán a város kiváló krónikása, de jelentős közéleti személyiség is volt. Hosszabb ideig a törvényhatósági bizottság, a községi iskolaszék és a színügyi bizottság tagja volt. 29 A négykötetes kézirat megjelenésére a következő évben, 1913-ban tettek kísérletet, de az I. világháború miatt kiadása elmaradt. Megjelenését természetesen hátráltatta az a körülmény is, hogy a szerkezetében és szemléletében eltérő Károly-monográfia fehérvári kötete nem sokkal előtte, 1898-ban jelent meg. A törvényhatósági bizottság 1926. október 26-án ismételten megerősítette azt a szándékát, hogy a kéziratot kiadják. Évenként egy-egy kötet megjelentetését tervezték és a nyomdai előkészületek is megkezdődtek. A közgyűlés 50 millió koronát szavazott meg az évkönyv első kötetére; bár Zavaros Aladár polgármester támogatta a monográfia kiadását, mégsem ezzel vette kezdetét a Közlemények Székesfehérvár város történeiéből címmel megjelenő évkönyvsorozat. 30 Lauschmann monográfiája ennek ellenére kétségtelenül bekerült a várostörténet művelőinek érdeklődésébe; különösen azt követően, hogy dr. Csitáry Emil polgármester legépeltette, s azt a város közgyűjteményeibe elhelyezték, felhasználása időnként már túlburjánzott. Kétségtelen, hogy évtizedeken keresztül szolgáltatott értékes adatokat a kutatóknak és érdeklődőknek, megjelentetésére azonban hosszú évtizedeken keresztül nem gondoltak. Székesfehérvár Város Levéltárának újjáalakítását követően 1993-ban kezdődött meg a mű kiadása; évenként jelent meg a négy kötet, majd a nagy érdeklődés miatt 1998-ban új illusztrációs anyaggal ismét napvilágot látott. A két világháború közötti várostörténet kutatás elsősorban a városi levéltár tevékenységéhez kapcsolódik. Moenich nyugdíjazását követően Juhász Viktor töltötte be több évtizeden keresztül a főlevéltárnoki tisztséget. 31 Egyik legjelentősebb munkája A proletárdiktatúra és előzményei Székesfehérvárott című műve, amely a A fehérvári káptalan pecsétje