„Múltunk építőkövei...” - Tanulmánykötet (Székesfehérvár, 2001)

CSURGAI HORVÁTH JÓZSEF: VÁROSTÖRTÉNETÍRÁS, „MÚLTIDÉZÉS" SZÉKESFEHÉRVÁROTT

kenységét. Munkásságának jelentős részét képezte a civilszervezetek történetének feltárása is.

27 Fő művét huszonkét év kutatómunkát követően Székesfehérvár története címmel 19081912 között írta. Művét 1912. december 24-én ajánlotta szülővárosának: „A soha meg nem szűnő vonzódás, az a mélységes szeretet, a mely ennek a földnek minden rögéhez köt, - arra kéri Nagyságos Polgármester Urat és a Tekintetes Törvényhatósági Bizottságot, fogadja el tőlem ezt a munkát, - a melyhez dr. Prohászka Ottokár írt előszót... Szeretettel foglalkoztam a múlttal, szívből adom szülővárosomnak az eredményt. Kérem, fogadják el szívesen!"

28 Pozitivista szemléletű adatgyűjtő munkájához, Károly Jánoshoz hasonlóan felhasználta a korábban már publikált forrásokat, ezek alapos ismeretét követően fogott hozzá a városi és a megyei, a püspöki- és káptalani, valamint a ciszterci gimnáziumi levéltárak iratanyagának tanulmányozásához, de az országos gyűjtemények közül a Magyar Nemzeti Múzeum és az Egyetemi Könyvtár értékes forrásait is felhasználta. Kutatásaitjelentősen segítette Szekjű Gyula is, aki ekkor a bécsi udvari levéltárban tevékenykedett, s számos Székesfehérvárra vonatkozó forrást közölt a szerzővel. Városmonográfiájának előszavában, Juhász Viktor főlevéltárnok tevékeny közreműködését is méltányolta, aki az akták kikeresésével, s a fontosabb források előkészítésével segítette a szerzőt. Lauschmann, ahogy művének előszavában is említi Virág Benedek Magyar Századok című munkáját tekintette zsinórmértéknek, s az események kronologikus feldolgozását végezte el. Bár elismerte, hogy a krónika jellegű feldolgozások nem maradéktalanul felelnek meg a történetírás modern szempontjainak, helyesen mutatott rá az adatgyűjtés fontosságára. A kötetek verseket, leveleket, röplapokat, hirdetményeket is tartalmaznak; Lauschmann Gyula kézirata ( 190S-1912)