„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében
lentések feletti döntés egyébként nem tartozott a végrehajtó bizottság 72 feladatai közé, ezt egy ún. szűrőbizottság végezte. A későbbiek során, bár lényegesen kevesebb adat lelhető fel a birtokosok elleni szankciókról, azok számottevően nem enyhültek, és módszerei sem változtak. 1955-ben a begyűjtési hátralékok rendezésére egyes gazdagparasztok házingatlanait elárverezték. Előzőleg őket és hozzátartozóikat szükséglakásokba helyezték. Közellátási perek Több száz rendőri, illetőleg ügyészségi feljelentésről van tudomásunk, amelyek a „közellátás érdekét veszélyeztető bűntettek dokumentumai" de, egy-két kivételtől eltekintve azok nem maradtak fenn. Az eljárások egy része tartozott a ügyészséghez, többségüket a városi rendőri büntető bíróság intézte el saját hatáskörében. Ez utóbbihoz a kisebb jelentőségűnek nyilvánított és enyhébb büntetést jelentő kihágások tartoztak. A büntetőbírók tevékenységére jellemzően világítanak rá a belügyminisztériumi értekezleten elhangzottak : „Aki tehát a büntetés kiszabásánál nincsen tekintettel az osztályharc szempontjaira és az osztályellenséggel szemben nem alkalmaz megfelelően súlyos büntetést, az azt jelenti, hogy a kapitalista jogrendszer érdekeit szolgálja, tehát maga is az osztályellenséghez tartozik.'' 7 ^ A közel 4000 egyéni gazda és más társadalmi rétegek megfélemlítését célzó perekről néhány esetben tudósíthatunk. Szatmári Ferencet 1951 és 1952-ben vádolták meg közellátást veszélyeztető cselekmények elkövetésével. Ezután sorozatosan feljelentették. 1951-ben a városi tanács kereskedelmi osztálya tett feljelentést ellene, de a vizsgálat során megállapították, hogy a vetéstervnek eleget tett, ennek következtében a tanács végrehajtó bizottsága mint I. fokú rendőri bíróság 1951. július 2-án az eljárást megszüntette. 1952 márciusában ismét a fenti vád alól mentesítette — ekkor már — a székesfehérvári ügyészség.
