„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében
A közellátás érdekeit veszélyeztető cselekmény és hatósági közeg elleni erőszak elkövetésének vádjával 1952. augusztus 19-én tartóztatták le. 1952. október 8-án közellátás bűntett vádja alól mentette fel ismételten — bizonyítékok hiányában — az államügyészség. Szabadlábra helyezésére 1952. december 18-án került sor. Hamarosan azonban okirathamisítás és hatósági közeg elleni erőszak vádjával újból letartóztatták. Jogerős elítélésére 1953- június l-jén került sor. A Székesfehérvári Megyei Bíróság ítélete alapján 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 ezer forint vagyonelkobzásra, mint mellékbüntetésre ítélték. 1954. május 4-én került szabadlábra. A tanács 1956. augusztus 14-én tárgyalta rehabilitációját. 75 További közellátást veszélyeztető perek is folytak 1951-től székesfehérvári lakosok ellen, amelynek ítéleteit elsőfokon a Székesfehérvári Járásbíróság hozta meg. Farkas Mihályné elítélésének jogalapja az volt, hogy nem tett eleget a beszolgáltatási előírásoknak, a megadott határidőre nem tudta felvásárolni és beszolgáltatni a kirótt 314 darab tojást és 6 kg baromfit. Az ekkor 71 éves özvegyasszonyt 4 havi börtönbüntetésre, 600 forint pénzbírságra és 6 katasztrális hold szántóföldjének elkobzására ítélték. A börtönbüntetés végrehajtását azonban felfüggesztették. Az ítélet indoklásában enyhítő körülményként értékelték a vádlott életkorát. Az ítéletet 1951. december 18-án hirdették ki. A vagyonelkobzást a megyei tanács pénzügyi osztálya rendelte el, az ingatlanleltár és elkobzási jegyzőkönyv a szántók értékét 27 500 forint forgalmi értékben állapította meg. Az ingatlan tulajdonjoga a kincstárra szállt. 76 Boda Kovács János 420 darab tojást és 7 kg baromfit nem tudott beadni. Az idős ember (született: 1873- január 6-án) indoklását, miszerint 20 kat. hold földjét feles bérletben hasznosítja, idős kora és felesége súlyos betegsége nem teszi lehetővé számára az állattartást, a beszolgáltatásban kiszabottak piaci megvásárlására pedig nem volt módja, a bíróság nem tartotta megalapozottnak. 1951. szeptember 26-án a járásbíróság 5 hónap börtönbüntetésre — amelyet próbaidőre felfüggesztettek — és 1 ezer forint pénzbüntetésre ítélte.
