„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Székesfehérvár az '50-es évek első felében

Megállapíthatjuk, hogy Nagy Imre kormányra kerülésével a feszült politikai viszonyok alig, vagy egyáltalán nem enyhültek. A politikai vezetés változatlanul az MDP korábbi személyeinek kezében maradt. Az év elején a legnagyobb figyelmet az állatösszeírások készítésére fordították. Ennek során nyilvántartásba vették a kulákok által — 1948 óta — gyermekeiknek átadott állatokat is. A vizsgálatot feljelentések követték. A helyszíni elszámolás csak részleges eredményt hozott, a gazdagparasztoknál és hozzátartozóiknál leadásra alkalmas állatokat nem találtak. Ebben az évben a tanács végrehajtó bizottsága és az ügyészség között is nézeteltérések támadtak a bűnvádi eljárások tekintetében. Az ügyészség még az év elején felmentette a bűnvádi eljárás alól az állattartás elmulasztása miatt feljelentett gazdákat. Az ügyészség indoklásul azt hozta fel, hogy a gazdák nélkülözik a terményeket, így állattartási kötelezettségeiknek nem tehettek eleget.

70 1953 elején eredménytelennek ítélték a hatósági eljárásokat. A gazdagparasztság helyzetére a begyűjtési csoport vezetőjének megállapítása hitelesen világít rá: „A kulákság között olyan a hangulat, hogy minek teljesítsék a beadást, úgy is ki lesznek nyírva. Azt tapasztalom, hogy az sem hat serkentőleg a kulákokra, ha néhányat elítélnek közülük. 50 kulák tói transzferáltunk el különböző berendezési tárgyakat, azzal sem sokat törődtek"?

1 A kulákokkal szemben 1952-ben 26 feljelentésről — beadási ügyekben — van tudomásunk. A kulákok száma ekkor mintegy 120 fő volt, beadási kötelezettségüknek 22-23 tett, illetve tudott eleget tenni, a velük szembeni feljelentések szigorú ítéleteket eredményeztek, 1 főt internáltak, 2 főt l-l évi börtönbüntetéssel, 1 főt 3 és fél évi börtönbüntetéssel sújtottak, a többi esetben ekkor még nem volt ítélet. A végrehajtó bizottság több tagja a további feljelentések mellett érvelt és további 1520 feljelentést tartottak volna szükségesnek. Az osztályharc elméletének megfelelően azonban a dolgozó parasztok elleni eljárás enyhítésére törekedtek, elsősorban a kihágási bírónál történő feljelentés lehetőségét vizsgálták, de a begyűjtési kérdésekben annak intézkedési jogosultsága nem volt, feljelentéssel csak az ügyészségen lehetett élni. A félje-