„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)

Csurgai Horváth József: Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott - A forradalom utóélete, megtorlás és a proletárdiktatúra konszolidációja

Az ügyészség beszámolója zavart keltett a városi tanács végrehajtó bizottsága ülésén; többen úgy vélték, hogy beszámoltatják a városi-járási ügyészség vezetőjét a fennhatósága alá tartozó szerv működéséről. Az ügyészség teljesen független volt a tanácstól, működéséről nem volt köteles számot adni, csupán esetenkénti tájékoztatást kérhettek a város törvényességi állapotáról. A politikai megfélemlítés hamarosan bekövetkezett. Az orosz városparancsnokság, az újjászerveződő MSZMP és más, a totalitárius rend védelmében létrehozott szervek figyelme november végére a Székesfehérvári Központi Munkástanács tevékenységének nyomon követésére és megfigyelésére is kiterjedt. A legnagyobb politikai befolyással e forradalmi testület rendelkezett Székesfehérváron. A Nagybudapesti Központi Munkástanács sztrájkfelhívásához a Székesfehérvári Központi Munkástanács is csatlakozott. A központi munkástanács több tagjának letartóztatására november 24-én került sor. Krajcz Rezső, Magyar László, Szabó Imre Ferenc és Pál Tibor letartóztatása a munkástanács megfélemlítését szolgálta. A rendőrségi lépés azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, sőt a városban újabb sztrájkokat eredményezett. Nevezetteket a sztrájk hatására ugyan szabadon bocsátották, de újabb személyeket tartóztattak le a központi munkástanács tagjai közül. Kovács Ferencet és Pölöskei Károlyt tervbűncselekmény elkövetésének vádjával helyezték előzetes letartóztatásba. Kovács és Pölöskei a központi munkástanács határozata értelmében részt vett az üzemek sztrájkra való felszólításában. A Belsped, a Ravel és a Nyomda vállalatokat értesítették, mivel azok nem képviseltették magukat a sztrájkot elrendelő ülésen. A Székesfehérvári Megyei Bíróság 1957. február 2-án kihirdetett végzésében felmentette Kovácsot és Pölöskeit az ügyészség vádiratában jelzett cselekmények elkövetése alól. A bírósági végzés indoklásában olvasható, hogy „a sérelmezett magatartás nem iránytűt a népi demokratikus államrend ellen, sem annak célját tekintve, sem a végrehajtás módját figyelembe véve. Az ülősztrájk célja ugyanis bizonyos olyan személyek szabadlábra helyezésének kieszközlése volt, akiket később a rendőrség vádirat benyújtásának mellőzésével szabadlábra is