„Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.”; Az 1956-os forradalom Székesfehérvárott (Székesfehérvár, 1996)
Bevezető
hetők, hogy a forradalom és a szabadságharc eseményeit a megfelelő történeti összefüggésekbe ágyazzuk. A forradalom eseményeinek vizsgálatakor az összefüggések elemzését nehezítette az is, hogy más olyan forradalmi központok története — amelyeknek hatása volt a székesfehérvári történésekre, — még nem nyert feldolgozást. A forradalom és szabadságharc leírásánál főleg az igazságszolgáltatási szervek anyagára támaszkodtunk. A perek és más feljegyzések alapján csak mozaikként lehetett rekonstruálni az események folyamatát. Részben ez a magyarázata annak, hogy az események kronologikus felvázolása helyett (az első napok forradalmi történéseitől eltekintve) tematikus, elsődlegesen a forradalmi szervezetek köré csoportosított eseménysort tudunk bemutatni. Ebből tükröződik vissza a forradalmi szervezetek kapcsolata és hierarchiája is, melynek csúcsán a Székesfehérvári Nemzeti Bizottság és a Székesfehérvári Központi Munkástanács állt. E két vezető forradalmi szerv kezdeményezésének köszönhetően épültek ki a forradalom helyi testületei a községekben és járási székhelyeken. A Székesfehérvári Nemzeti Bizottság tevékenysége azonban túl is mutatott a megyei kereteken, hiszen küldötteinek javaslatára hozták létre Győrben a Dunántúli Forradalmi Katonai Tanácsot. A folyamatok bemutatását a kötetben található kronológia segíti. Annak ellenére, hogy a forradalom és előzményei, valamint utóéletének leírása források hiányában nem tekinthető komplex feldolgozásnak, mégis négy évtized távlatából vállalkozhattunk az események tárgyilagos bemutatására. A kötet elkészítéséhez a forradalom székesfehérvári eseményeinek több résztvevője és irányítója nyújtott segítséget: visszaemlékezéseik nélkül a feldolgozás számos adattal szegényebb lett volna. Különösen a forradalmi testületek működésére vonatkozóan szolgáltattak fontos adatokat. Ezúton mondok köszönetet Dosztál Bélának, Kiss Józsefnek, Láng Hugónak, Ónodi Istvánnak, Perényi Istvánnak, Rajna Tibornak, Szabó Györgynek, Tóth Attilának és másoknak is, akik észrevételeikkel a tanulmányokat árnyalták, ezzel a leírás hitelességét fokozták.
