Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON háborút indított a tengeren Velence ellen, a dózse a magyar uralkodónál pedig azt kezdeményezte, hogy mondjon le Dalmáciáról és ne lépjen hadba Velencével. Mivel a terület ekkor már István kezén volt, a király azzal utasította el a követeket, hogy öccse nem hajlandó beleegyezni Dalmácia átadásába.77 A déli határokon pedig a Dusán István vezette Szerbia vonta magára a magyar uralkodó figyelmét.78 1353-1354 folyamán a herceg székhelye tartományában, Zágrábban volt, fia, János herceg is itt született. Az 1353-as esztendőre két fontos házasságkötés esett: egy részről IV Károly német király (későbbi német-római császár) és a magyar udvarban nevelkedett Sweiditzi (Piast) Anna hercegnő, más részről pedig I. Lajos magyar király és Kotromanic Erzsébet keltek egybe. Ezeken valószínűleg részt vett a herceg is, 1353 szeptemberében ugyanis Budán keltezett."9 1354 nyarán az uralkodó hadjáratot indított Szerbia ellen:80 májusban több perhalasztó oklevél említi az induló királyi hadjáratot,81 maga I. Lajos pedig a nyár folyamán Nándorfehérváron keltez.82 Jól illeszkedik ebbe a sorba István herceg 1354. május 15-én, a Körös megyei Iváncon (ma Klostar Ivanic, Horvátország) kiadott oklevele, mely a Nándorfehérvár felé vezető út egyik állomása lehetett.8’ A herceg hadjáratban való részvételét több torrás alátámasztja, így például özvegyének, Margit hercegnőnek adománylevele a már a herceg udvarában is szolgáló és őt a hadjáratba elkísérő Tamás fia István részére.84 A hadi események lezárultával az uralkodó visszatért az ország belsejébe, augusztus elején már Visegrádon, illetve Budán keltez.8’ István herceg a szlavóniai hadsereg hazafelé vezető útja során hunyt el, halálának okát és pontos helyét nem tudjuk, időpontját — 1354. augusztus 9. — a váradi krónika hagyományozta ránk.86 87 Adam Kercselics zágrábi kanonok késői értesülése szerint Zágrábban temették el, a Szent Istvánról nevezett (ma Mária Mennybemenetele) katedrálisbaiv 77 Ideo ordinacionem predictam effectui mancipare non potuimus, quia dominium predicti ducatus eius [sc. Stephani ducis - B.H.É.] dominio perpetuo subiungamus, sicut vobis et aliis notum est — DEA II. 438-439. (351. sz.), Kristó Gy.\ AzAnjou-kor háborúi i. m. 130-131. 78 Kristó Gy.iAzAnjou-korháborúii.m. 131-132. 79 1353. szept. 16.: DL 4386., CDCr XII. 195-196. 80 Kristó Gy.: AzAnjou-kor háborúi i. m. 132-133. 81 1354. máj. 6.: Anjou-oklt. XXXVIII. 255. sz., 1354. máj. 8.: Anjou-oklt. XXXVIII. 263-269. sz-ok, 1354. máj. 10.: Anjou-oklt. XXXVIII. 274. sz, 1354. jún. 15.: Anjou-oklt. XXXVIII. 327. sz. 82 1354. jún. 12.: Anjou-oklt. XXXVIII. 321. sz. (Zimony helyett tévesen Zemplén kelethellyel), 1354. jún. 30.: Anjou-oklt. XXXVIII. 346.sz, 1354. júl. 1.: Anjou-oklt.XXXVIII.347.sz, 1354. júl.6.: Anjou-oklt.XXXVIII. 357.sz„ 1354. júl. 16.: Anjou- oklt. XXXVIII. 364. sz. 83 1354. máj. 15.: CDCr XII. 238-240. — Zágrábból Csázma felé haladva vitt erre az út, lásd Hrvoje Petric: Prilog poznavanju srednjovjekovnih puteva u sredisnjoj Hrvatskoj. Rád - Zavod hrvatski povijest 26. (1993) 21. és 25. A hercegnek még egy kiadványa maradt ránk, mely 1354. júl. 13-án kelt, Zágrábban. Mivel a herceg titkos pecsétjével (secretiori sigillo) erősítették meg, feltételezhető, hogy a Zágrábban maradó Brünni Péter állította ki, a herceg (írásban vagy közvetítő útján adott) parancsa alapján, lásd Anjou-oklt. XXXVIII. 362. sz. 84 Az adományos a hercegnő emlékezetébe idézte mindazon szolgálatait, amiket „primum quondam serenissimo principi, domino Stephano duci, domino et conthorali nostro karissimo, pie memorie in sua curia propriis suis facultatibus et expensis continue residendo, specialiter sua servitia, dum idem dominus noster dux in subsidium incliti principis, domini Ludouici illustris regis Hungarie, karissimi fratris sui in Seruiam cum valido exercitu contra regem Rasscie se transtulerat’ — CDCr XII. 320-321, DF 218 559. Szécsi Miklós országbíró 1358. okt. 25-én kelt oklevelében tartalmilag átírta Hahót Miklós szlavón bán 1354-ben kelt oklevelét. Ebben Miklós bán a herceg hadjárataként említi a kérdéses katonai akciót (in quindenis residentie exercitus excellentissimi principis domini Stephani, Dei gratia regnorum Sclavonie, Croatie et Dalmatie condam ducis), lásd АО VII. 455-486. 85 1354. aug. 1.: Anjou-oklt. XXXVIII. 373. sz. (Visegrád), 1354. aug. 8.: Anjou-oklt.XXXVIII. 378. sz. (Buda). 86 Stephanus obiit in vigilia beati Laurencii, anno Domini MCCCLIIII in conversione de exercitu moto contra Rasciam — SRH I. 215. A szakirodalom szerint járványban hunyt el, de egyetlen erre utaló adat sem maradt fenn, lásd Spekner E.\ Adalékok a budavári István torony i. m. 411. 87 Balthasar Adamus Kercselich de Corbavia: Historiarum cathedralís ecclesiae Zagrabiensis partis primae tomus I. Zagrabiae [1760.] 132,Klaic,!.: Hrvatskihercezikm. 140. 91
