Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
B. Halász Éva: Anjou István herceg (1332–1354)
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON Nem lenne teljes a herceg életútjának bemutatása, ha röviden nem emlékeznénk meg teleségének, illetve két árván hagyott gyermekének — Jánosnak és Erzsébetnek — a sorsáról. A források tanúsága szerint István halála után a hercegi család 1355 közepéig Budán élt. 1355 novemberében Margit hercegnő már Zágrábban keltezett; Szlavóniába való visszaköltözése valószínűleg összefüggésben állt a királyi udvar Budáról Visegrádra való költözésével. Nem tudjuk, hogy gyermekeit is magával vitte-e vagy már ekkor is nagyanyjuk és nagybátyjuk mellett voltak. Az bizonyos, hogy Margit 1356 elején távozott Magyarországról és gyermekeit I. Lajos udvarában hagyta. Áprilisban már Bécsben adott ki oklevelet, melyben nászajándékával kapcsolatban intézkedett. Később férjhez ment Hohenlohe Gerlach német lovaghoz, akitől egy gyermeke született, aki szintén ajános nevet kapta. Margit 1387-ben hunyt el, a magyarországi politikai életben 1356-tól kezdve nem vett részt.88 István herceg és Margit hercegnő házasságából két gyermek született: János és Erzsébet. Születési évüket nem hagyományozták ránk a források, azonban több adatból is következtethetünk az időpontokra. I. Lajos király 1361-ben erősítette meg — 1356 után ismét — unokahúga, Erzsébet és János morva őrgróf fiának, Jánosnak az eljegyzését. E szerint, amikor a hercegnő 12 éves lesz és a házasságra megfelelő, János feleségül fogja venni.89 1365-ben V Orbán pápa már a házassághoz közel álló korúnak (in etate proxima nuptui) írja a hercegnőt, vagyis ekkortájt tölthette be 12. életévét.90 Születési dátumát eszerint 1353-ra kell tennünk. Mi a helyzet a herceg fiával? Tudjuk, hogy Istvánt fia születésének híre Zágrábban érte, amiért a zágrábi káptalannak nagy adományt ígért örömében.91 Mivel a források tanúsága szerint István 1351 -1352-ben nem járt Zágrábban, 1353-ban pedig Erzsébet született, ezért fia születését nagy biztonsággal keltezhetjük 1354-re, esetleg 1353 legvégére. Arról, hogy a házasságkötés és Erzsébet születése között volt-e a házaspárnak másik — csecsemőként vagy igen fiatalon elhunyt — gyermeke, okleveleink nem szólnak. János herceg apja 1354 augusztusi halála után névleg örökölte annak tartományát és egyúttal 1. Lajos király örökösének is számított. Egy 1355-re keltezhető, tartalmi átiratban ránk maradt oklevél János hercegségeként említi Szlavóniát.92 Az uralkodó a lengyel rendekkel 1355-ben elismertette unokaöccse utódlását.93 Margit hercegnő egy adományánál kifejezte abbéli reményét, hogy fia, felnövekedve, meg fogja azt erősíteni. Mivel ekkor Szlavóniában tett adományt Margit, ez János szlavóniai hercegségét támasztja alá.94 1358-ban az I. Lajos előtt hódoló Raguza városának követei 88 1359-ben férjével együtt keltezett oklevelében kijelenti, hogy nászajándékának kérdése elrendeződött, lásd Pór Antal. Pecséttani újabb apróságok. Turul 13. (1895) 14-15., Halász Éva: Bajor Margit hercegnő (1325-1387) magyarországi tevékenysége. Turul 79. (2005) 110. 89 quamprimum ipsa uirgo Elyzabet eciam circa duodecimum annum constituta apta fuerit ad solempnizandum matrimonium preconceptum et predictis Imperatori et Marchioni nobisque uisum fuerit infra dictum tempus prefatum matrimonium consumpmari, ipsis Jodoco et non alteri prefatam Elyzabeth virginem cum debita solempnitate trademus et faciemus inter eos matrimonii solempnia celebrari—Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae 1-XV Olomucii-Brunae 1836-1903. (a továbbiakban: CDMor.) IX. 165-167. 90 Theiner II. 71. (132. sz.). 91 1355. dec. 20.: ipse dominus Stephanus dux ob gaudium nativitatis incliti principis, domini lohannis ducis, sui primogentiti, nostri filii karissimi tunc Zágrábié existens [... ] promiseret eidem capitulo donationem facere de possessionibus magni valoris — DF 256 900. (Bajor Margit hercegnő oklevele), Halász Éva: Bajor Margit hercegnő oklevéladási tevékenysége és okmánytára. Fons 14.(2007) 114-116. (9.sz.). 92 tam infra confinia regni sui, quam etiam in dominio seu ducatu domini Johannis ducis, nepotis sui karissimi —Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiae, metropolis regni Dalmatiae, Croatiae et Slavoniae. Povjesni spomenici slob. grada Zagreba 1-X1V. Ed. Joannes Bapt. Tkalcic. Zagrabiae 1889-1932.1.224. 93 Dlugossi, Annales 250. 94 1355. dec. 20.: Hoc expresso, quod predictus dominus Iohannes dux, filius noster karissimus premissam donationem domini Stephani ducis, patris sui, cum pervenerit legitimam ad etatem, nichilominus perducet ad effectum in maioribus considerato voto patris sui, prout sibi Dominus inspirabit — DF 256900., Halász É.: Bajor Margit hercegnő oklevéladási i. m. 114-116. (9. sz.). 92
