Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)

Neumann Tibor: Hercegek a középkor végi Magyarországon

HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON

Corvin János hercegségei

Mátyás király számára az 1476. évi, Aragóniái Beatrixszal kötött második házassága után néhány évvel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nem számíthat törvényes örökösre. Figyelmét így egy steini (Ausztria) polgárlánytól, Barbara Edelpecktől 1473-ban született törvénytelen fia, a kezdetben papi pályára szánt Corvinjános örökösödésére fordította. Ennek első jele, hogy 1479-ben„egyetlen szülöttét'' már liptói hercegnek (dux Liptoviensis) és hunyadi grófnak (comes de Hunyad) nevezte. Előbbi címmel egyértelműen kinyilvánította, hogy Jánost királyi hercegnek tekinti, míg utóbbival azt jelezte, hogy fiát tette meg a Hunyadi vagyon örökösének;30 a családot annak idején megillető besztercei grófságot ugyanis Mátyás 1465-ben eltörölte.31 Nem kizárt, hogy a kettős — egyszerre hercegi és grófi — kinevezés ötletét egykori sógoraitól, Podébrad György cseh király (1458-1471) fiaitól vette, akiket III. Frigyes császár 1462-ben egyszerre nevezett ki Münsterberg hercegeivé és Glatz grófjaivá.32

A liptói hercegi cím korábban nem létezett, az azonban előfordult, hogy a trónörökös nem az egyik különkormányzatot (Szlavóniát vagy Erdélyt), hanem egy kisebb, egy-két megyéből álló territóriumot kapott meg kormányzásra, mint például a Liptóval határos szepesi és sárosi vidéket I. Lajos testvére, István herceg.33 Joggal merül fel tehát a kérdés, miért esett Mátyás választása a Tátra nyúlványaitól közrezárt, Lengyelországgal szomszédos területre. A válasz a térség 15. század közepi történetének vázlatos ismertetésével adható meg.

Az Albert király halála utáni zavaros időszakban Liptóba és a szomszédos megyékbe egy lengyel zsoldoskapitány, Komorowski Péter fészkelte be magát.34 Megszerezte többek között azt a két várat is, amellyel régtől fogva együtt járt a liptói és árvái ispáni cím is (Likavát és Árvát).3'’ A lengyel nemesúrnak sikerült területi hatalmát az egyre erősödő Mátyással is elismertetnie, aki ráadásul valamikor 1468/1469-ben kinevezte „Liptó és Árva megyék örökös ispánjáévá, azaz grófi címmel ruházta fel.36 Nem tudjuk, hogy Komorowski csak címet kapott-e, vagy a tulajdonában lévő uradalmakat a király grófsággá is emelte, mint tette azt 1465-ben a Szapolyaiak szepesi uradalmával. Valószínűbb, hogy ez nem történt meg, és ez az első olyan grófi cím, amelyet az uralkodói intézkedés nem magánuradalommal, hanem megyésispánsággal kapcsolt össze: ilyen lesz négy évtizeddel később Perényi Imre abaúji ispánsághoz kötött grófi címe is. Ennek ellenére Komorowski címe hivatalosan is egy kézben egyesítette az addig egymástól független két megye, Liptó és Árva kormányzatát. A lengyel úr azonban csak öt évig élvezhette ezt a kiváltságos helyzetet: az 1471- ben kezdődő lengyel-magyar harcok utolsó évében, 1474-ben Mátyás részben ostrommal, részben megegyezés útján visszavette Komorowski nagyrészt Liptó, Árva és Turóc megyékben fekvő birto30 Corvin életére lásd Schönherr Gyula: Hunyadi i. m., első címeire 21, Mátyás vele kapcsolatos egyházi terveire 24-25. — A liptói hercegi címre lásd még Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 290.

31 Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 248. (DF 247 299.).

32 Regesten Kaiser Friedrichs III. (1440-1493). Nach Archiven und Bibliotheken geordnet. Heft 21: Die Urkunden und Briefe aus den schlesischen Archiven und Bibliotheken der Republik Polen (mit Nachträgen zum Heft Sachsen). Bearb. Eberhard von Holtz. Wien 2006.69/87.

33 Lásd erről В. Halász Éva tanulmányát jelen köteben, valamint Schiller B.: Az örökös főrendiség i. m. 290.

34 Komorowski pályafutására lásd Grzegorz Zabinski: Dzialalnosc braci Piotra i Mikolaja Komorowskich na Górnych Wíjgrzech w latach 1440-1457 (wswietlebadan warchiwumBardiowskim).StudiaHistoryczne43. (2000) 3-25.

35 Engel P.: Archontológia i. m. 1.99., 152., 269., 360.

36 Neumann Tibor: A gróf és a herceg magánháborúja (Szapolyai István és Corvinjános harca a liptói hercegségért). Századok 148. (2014) 389.

101