Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Pálosfalvy Tamás: A szentszávai hercegek Magyarországon
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON dó fivére, a Magyarországon, Pozsega megyében is birtokos Radivoj mellé állt, aki az oszmánok támogatását élvezte. Amikor azonban a kibontakozó polgárháború folyamán szorult helyzetbe került, 1444 februárjában V Alfonzhoz fordult segítségért, és a nápolyi király szolgálatába állt. Miután azonban a Hunyadi vezette keresztény sereg 1444 novemberében vereséget szenvedett, immár oszmán segítséggel foglalta vissza elvesztett birtokait.25 Ezek után nem meglepő, hogy amikor tíz évvel később, 1454- ben megerősítette az Alfonz királlyal kötött vazallusi megállapodást, immár kikötötte, hogy „abból nem származhat kárunk vagy pusztulásunk a törökök szultánj a által, akiknek [ti. a törököknek — PT] mint barátainknak szolgálunk, és akikkel mindig szeretetben és barátságban voltunk".26 A két időpont (1444 és 1454) között történt azon esemény, amelynek köszönhetően egyáltalán szó lehet szentszávai hercegekről előbb Humban, később pedig a Magyar Királyságban: jelesül a hercegi cím felvétele. Jellemző a boszniai forrásadottságokra, és általában a balkáni politikai viszonyok kuszaságára, hogy legalább hat elképzelés született a cím eredetére: adományozói között felmerült a pápa, V Alfonz, III. Frigyes római király, a bosnyák király, Raguza, valamint az oszmánok. Az adatok alapos megrostálása után már Thallóczy Lajos előállt azzal a nagyon valószínű feltételezéssel, amelyet a későbbi kutatás is osztani látszik. Eszerint Vukcic István saját elhatározásból vetette el az addig használt vajdai (waywoda regni Bosne) címet, amely a bosnyák királytól való függést implikálta, és vette fel előbb a „Hűm és a Tengermellék hercege", majd nem sokkal később a „Szent Száva hercege" címet, mely teljes formájában így hangzott: „Isten kegyelméből Szent Száva hercege, Halomföld és a tenger- melléki részek ura, drinai zsupán és a boszniai királyság nagyvajdája" (Dei gracia dux Sancti Save, dominus terre Hulmie/Huminis maritimarumque partium ac comes Drine et magnus vayvoda regni Bossine, szláv alakjában: herceg od Svetoga Save, gospodar humski i primorski, veliki voevoda rusaga hosanskoga, knez drinski).27 A cím felvételének közvetlen előzménye egy háború volt, amelyet Brankovics György szerb des- pota Tamás István bosnyák király ellen vívott az (akkor még csak) ezüstbányáiról híres Srebrnica birtokáért. A háborúban Vukcic István a despota oldalán vett részt, és nyilvánvalóan az elért győzelem nyomán érezte úgy, hogy a Boszniától való elszakadását egy formális aktussal, a hercegi cím felvételével is demonstrálja. A raguzai tanács egy sorsdöntő napon, 1448. október 17-én gratulált az újdonsült herceg követének ura hercegi címéhez — e napon kezdődött II. Murád szultán és Hunyadi János csatája Rigómezőn.28 Talán éppen az időbeli egybeesés okán már nem sokkal később felmerült — a vádat legvilágosabban éppen a raguzaiak fogalmazták meg29 —, hogy Istvánt az oszmánok nevezték ki hercegnek, tulajdonképpen jutalmul, amiért segített meggátolni a keresztény összefogást, s így nem is jár neki a hercegi cím; a vád alaptalanságát azonban Thallóczy, majd az ő nyomán Cirkovic meggyőzően bizonyította.30 Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a hercegi cím felvételéhez Vukcic István — előzetes vagy utólagos — oszmán jóváhagyást kért, amint erre a későbbiekben maga is utalt, amikor hercegi címét „Isten és a szultán kegyelméből" eredeztette.31 Ez, tekintettel a fennálló erőviszonyokra, és arra, hogy már Sandalj vajda is az oszmánok adófizetője volt, természetesnek tekinthető. 25 Cirkovic, S.: Herceg Stefan Vukcic i. m. 71-77., 90-91. 26 a qua re nos non invenisset damnum atque dispersio ab imperatore Teucrorum cui nos servimus ita ut amici nostri (!) cum quibus (!) fuissemus in amore et amicicia — Thallóczy L: Bosnyák és szerb i. m. 462. 27 Cirkovic, S.: Herceg Stefan Vukcic i. m. 105-108., Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 93-112. 28 Cirkovié, S.: Herceg Stefan Vukcié i. m. 105-106. 29 Thallóczy L.: Bosnyák és szerb i. m. 101. 30 Lásd a 27. sz. jegyz-ben idézett helyeken. 31 milostibozjom í velikoga gospodina mi caraAmir-sultanaMehmed-bega — Cirkovic, S.: Herceg Stefan Vukcic i. m. 199. 117
