Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON eltérő érdekérvényesítési elképzelései aláásták, illetve megsemmisítették a II. Ivan Ászén uralma alatt kiépített stabilitást.118 Az északi bolgár területen a magyar befolyás — illetve az arra való törekvés — folyamatos volt, amit sem a magyarországi tatárjárás, sem a bolgárokat ért tatár támadás nem változtatott meg. Bolgár szempontból a helyzet annyiban változott, hogy az ország ütközőzónává vált a tatár, a magyar, illetve a szerb expanziós törekvések metszéspontjában. Az 1241 és 1246 között két bojári csoport formálódott: az egyik II. Ivan Ászén és Mária fia, 1. Kaliman körül csoportosult egyértelmű római egyházi és magyar orientációval, a másik II. Ivan Ászén harmadik felesége, Irina Komnena és fia, Mihály, valamint a pátriárka körül formálódott ki. A magyar érdek IV Béla rex Bulgarorum címében is kifejeződött. Kaliman erőszakos eltávolítása 1246-ban gyökeres fordulatot eredményezett, és az 1252-ig tartó, komoly magyar-bolgár konfliktushoz vezetett, amelynek eseménytörténete — sajnos — rekonstruálhatatlan."9Az 1253-ban bekövetkezett békekötést egy házasságkötés zárta le: Rosztyiszlav 1255 körül feleségül adta leányát II. Mihály Aszenhez.120 Az ismeretlen nevű leány nevével kapcsolatban sok hipotézis született, akad olyan elképzelés is, amely Kunigundával azonosnak tekinti. A legújabb tanulmányszerzője, a cseh Havlíková azt valószínűsítette, hogy Rosztyiszlav bolgárokhoz feleségül adott — legidősebb — leányának neve Anna lehetett.121 A békekötés csak 1256-ig rendezte a helyzetet. Mihály meggyilkolása után a rokoni kapcsolat indokával vette fel 1257-ben Rosztyiszlav az imperator Bulgarorum címet, majd az általa vezetett magyar had Trnovot ostromolta. A bolgár földön hadakozó Rosztyiszlav megsegítésére 1259-ben jelentős katonai segéderő érkezett.122 A végeredmény, amelyet az 1261. évi békekötés rögzített, az lett, hogy észak-bulgáriai területek — Vidin központtal — magyar uralom alá kerültek.123 A megegyezést siettette, hogy 1261 -ben VIII. Mikhaél nikaiai császárnak (1259-1282) sikerült visszafoglalnia Konstantinápolyi és megkezdte a birodalom egykori területeinek visszaszerzését a bolgárok rovására. Rosztyiszlav magyarországi tevékenységének mérlege Rosztyiszlav a Magyar Királyság balkáni határai mentén olyan szervezőmunkát végzett, amely egy különkormányzat alapjait vetette meg. Az erdélyi és szlavóniai különkormányzat élén a 13. század folyamán több alkalommal is a királyi család egy-egy tagja állt, ugyanezt tapasztaljuk Rosztyiszlav fellépésével a déli területeken is. „Macsó” — és itt minden Rosztyiszlav kormányzatához tartozó területre gondolunk — megszervezése a magyar uralom tatárjárás utáni helyreállítását célozta meg, ezzel Rosztyiszlav bizonyosan IV Béla elképzeléseinek megfelelően cselekedett, hiszen Béla, még hercegként, erdélyi különkormányzatára építve szervezte meg a Szörényi bánságot és látott 118 Pauler Gy.: A magyar nemzet története i. m. II. 228-230., Szeberényi G.\ A Balkán i. m. 326, Dinasztia, hatalom, egyház i. m. 44, Димитров, X.: Българо-унгарски отношения i. m. 132-146. 119 Димитров, X.: Българо-унгарски отношения i. m. 154-156. 120 Georgios Acropolites (Bizánci források 301.), WertnerM.: Az Árpádok családi története i. m. 473-474, С. Тодорова: Дощерята на Ростислав Михайлович и события в България от средната на XIII в. Исторични Преглед 45. (1989:2) 5-57, Димитров, X.: Българо-унгарски отношения i. m. 157-167. 121 Rosztyiszlav leányainak száma nem egyértelmű, a szakirodalomban három-öt közötti szám szerepel, lásd Wertner, At: Boris und Rostislawi. m. 192-194, Uő: Az Árpádok családi története i. m. 473-474, Wenzel G.: Rosztizlaw galicziai herczegi. m. 11. Legújabban összefoglalóan lásd Havlíková, L: Cherchez la femme i. m. 331-343. 122 Asegítségül küldött haderő nagyságát a források eltérően ítélik meg. Egyik helyen 1500 főnyi válogatott íjász szerepel, másutt 13 ezres nagyságot említenek. Kristó Gyula szerint valószínűleg a kunokat mozgósították, lásd Kristő Gy.: Az Arpád-kor háborúi i. m. 137. 123 Kristó Gy.: Az Arpád-kor háborúi i. m. 136-137, Szeberényi G.: A Balkán i. m. 326-327, Димитров, X.: Българо-унгарски отношения i. m. 154-168. 77
