Zsoldos Attila (szerk.): Hercegek és hercegségek a középkori Magyarországon. Konferencia Székesfehérváron 2014. szeptember 20. - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2014)
Font Márta: Rosztyiszlav herceg IV. Béla udvarában
HERCEGEK ÉS HERCEGSÉGEK A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON hozzá a kunok közötti térítéshez. A területszervezés sikerét124 azon mérhetjük le, hogy halála után fiai folyamatosan birtokolták — megosztva egymás között — a területet: az idősebb, Mihály 1262 és 1266 között Boszniát, Béla pedig Macsót. Mihály halála után Béla 1272-ig apjához hasonlóan egyben kormányozta a területet. A macsói terület átörökítése nyomán Hardi egy „dinasztikus hercegség ”-ről beszél.125 Úgy gondoljuk, hogy ennek csak a lehetősége teremtődött meg azzal, hogy a Rosztyiszlav által megszervezett területet halála után fiai kormányozták, a különkormányzat apáról fiúra szállt, azaz öröklődött: feltehetőleg IV. Béla egyetértésével. A 13. század közepén a befolyását egyre veszítő királyi hatalom nem tudott élni az újabb különkormányzat kialakításának lehetőségével, a terület felaprózva került a bárói csoportok kezébe, mielőtt belső koherenciája kialakulhatott volna. Rosztyiszlavnak a királyi családon belüli helyzetét tekintve fontos, hogy mindvégig apósa feltétlen hívének mutatkozott: részt vett Béla hadjárataiban, illetve délen Béla programját valósította meg. A királyi udvarban nem ő, hanem felesége, Anna játszott szokatlanul aktív szerepet. Anna helyzetét a családon belül erősíthette a korkülönbség, Istvánnál több mint tíz évvel idősebb volt, fiatalabb öccse, Béla pedig Anna gyermekeinek korosztályába tartozott. Anna és Rosztyiszlav, majd az 1260-as években fiaik egyértelműen IV Béla mellett álltak István ifjabb királlyal szemben.126 127 Egy dinasztiatag kezében koncentrált jelentős területi hatalom a megerősödő bárókkal szemében nem volt kívánatos jelenség. 1272-ben V István halálakor már csak Rosztyiszlav fia, Béla rendelkezett ilyennel, az elhunyt király örököse, László még kiskorú volt. Ha váratlan is, de nem meglepő, hogy Béla herceg gyilkosság áldozata lett 1272. november 15-e körül. A tettes az a Héder nembeli Kőszegi Henrik, aki V Istvánnal is szembeszállt, a király halála (1272. augusztus 6.) után tért vissza cseh földről Magyarországra.12, A bárói érdekeket tükrözi, hogy 1272-ben felosztották a macsói területet és egyszerre hat bánt neveztek (neveztettek) ki a kiskorú IV. Lászlóval. Nem véletlen, hogy a hat báni tisztség közül kettő, az ozorai és a sói kedvezményezettje Kőszegi Henrik lett.128 Rosztyiszlav a későbbi bánsági szervezet alapjait rakta le, különkormányzata de facto a királyi hercegek tevékenységét mintázta. Dux címét a Rurik dinasztiából való származás alapján használta, Magyarországon nem számított a király fiaival vagy férfi testvéreivel egyenrangú személynek. Szlavónia élére duóként is állíthatta volna Béla, ahogy ezt a címet viselte Kálmán herceg a tatárjárásig Szlavónia élén. Úgy véljük, a bán titulus rangon aluli címzés lehetett, nem véletlen hogy csak átmenetileg került elő. A dominus de Macho megjelölés általános és neutrális jelentésénél fogva alkalmasnak tűnt az ellentmondás feloldására. Nem szükséges tehát a dominus mögött sem egy ismeretlen rangjelölést feltételezni, sem pedig a dux szál azonosítani. A dominus de Macho egy különleges helyzet ad hoc megoldásának tekinthető. Az imperator címet Rosztyiszlav maga „importálta", királynak pedig a tájékozatlan nyugati krónikások nevezték: talán nagy létszámú serege vagy a királlyal való rokonsága miatt. 124 Rosztyiszlav komoly szerepét hangsúlyozza B. Szabó János: A tatárjárás. A mongol hódítás és Magyarország. (Corvina Tudástár) Budapest 2007.171., Szűcs ): Az utolsó Árpádok i. m. 81. 125 Hardi, D.: Der Status von Matschwai.m. 134. 126 Zsoldos A.: Családi ügy i.m. 40., 134-135. 127 Uo. 143. 128 Zsoldos A.: Archontológia i. m. 53. 78
