„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Farkas Gábor: A városi polgári fejlődés 1840-1848

rancsnokok, a vármegye tisztviselői felettük nem gyakorolhatták hatalmukat. Kereskedői jogot csak polgár kaphatott, nekik volt választójoguk, melyet akkor gyakoroltak, amikor a városi önkormányzat tisztviselőit vagy a város országgyűlési követeit választották meg. Közülük kerültek ki a város vezetői, ők viselték a közterhek nagyohb részét, mivel legnagyokk ingatlannal, jövedelmet hozó iparral, kereskedéssel rendelkeztek. A városi társadalom legnagyokk kányádat a lakosok (incolae) képezték. Nekik kázuk, foglalkozásuk, földjük, műhelyük volt, de polgárjoggal nem rendelkeztek, ugyanakkor a magisztrátus engedélyével telepedtek meg a városkan, de az elkocsátó levelet megkövetelték tőlük. Ezt, ka uradalmi jogkatóság alatt élő egyén volt, akkor a gazdatiszt, ka úrkéres volt, akkor a községi kiró állí tot ta ki, feltüntetve az egyén erkölcsi kakitusát, vagyoni állapotát. A társadalom másuk népes rétege, a zsellérség (inquilini). Ezek szolgák, munkások, napszámosok voltak, akik szakadon vállalhattak liázi, vagy mezőgazdasági munkát, továkká a kézműves műkelyekken, kereskedésekken alkalmi tevékenységet. Ok a korai kérmunkások, a protoindusztrializációs kor munkaerő tartaléka. A városi zsellérne k lehetett saját háza, sőt némi vagyona is. Ezek után adózott. Viszont nyitva állt előtte a lakosok közé jutás, vagy a polgárságka való felemelkedés útja is. Az 1840 -es évekken az egyes városrészek lakossága túlzsúfolt. Ezek között a Palotai külváros zselléreit említik a források, akik a téli kónapokkan tartózkodtak idekaza, míg tavasztól-őszig a környékkeli uradalmakkan dolgoztak. A nemesség ketelepedése Székesfekérvárra a 18. század első karmadákan kezdődött: 1742-ken 22 nemes csa Iád lakott itt. 1843-ban 203 ház a nemeseké, ez a városi kazak 12-13%-a. A városi polgárok közül tökken kaptak nemesi levelet. Őket armalistáknak nevezték. A város magisztrátusa és a vidékről keszármazott nemesség között állandó a súrlódás, míg a polgárkól lett nemes régóta a városi társadalom tagja, viseli a közterkeket. Ez ellen ágált a vidéki nemesség, és minden esetken a nemesi vármegye közkenjárását kérték; védje meg kiváltságaikat a városi magisztrátus intézkedéseitől. A város magisztrátusa a kelyi gazdasági, társadalmi kajokon a város kelszerkezetének átalakításával kívánt segíteni, s a polgárosodás felé nyitotta volna meg a fejlődés útját. Jól látta azonkan, kogy a kűkéri kötöttsége ket 1 assú fejlődéssel leketséges oldani, és ekkez elsősorkan politikai intézkedések szükségeltetnek. Ezt a magisztrátus a magyar országgyűléstói várta. Németek, zsidók A magyarországi nemzetiségek között a magyar nemzeti fejlődéssel a német polgárság és a zsidóság nem kelyezkedett szemke. A székesfekérvári német polgárság, {kereske dők, iparosok, városkázi alkalmazottak) asszimilációja ezekken az évtizedekken ment végke. A polgárok fiai, akik értelmiségi foglalkozást kerestek, a magyar nemzeti ügy közvetítői voltak, a még német nyelvű szülők, nagyszülők felé. Bécs megnekezítette a külföldiek tanulását, maga vágta el a németség számára a kulturális utánpótlást. A városi német polgárság érzelmeiken magyarrá lesz, azonosul a reformkor magyar nacionalizmusával és vonzónak találja a likeralizmus szakadság eszményét. Äz 1840-es évekken ment végke a városi német kultúra elenyészése, amely pedig a kor színvonalán álló szellemi infrastruktúrával