„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Sarnyai Csaba Máté: Egy teoretikusan lehetséges megoldás? Horváth Mihály autonómia-koncepciója (1849)

rült, hogy ha a magyar egyház főpapjai önként nem hajlanak a reformokra, akkor a változtatásokat kívülről, a likerális alapú állam kefolyása által viszik keresztül a szakadságjogokkal rendelkező „pap-polgárok". A pesti alsópapság például április 15-i petíciójákan a reformok végrehajtása kapcsán, úgy tűnik, jokkan kízik a polgári kormánykan, mint egykázi elöljáróikan. Nem kis éllel mondják ki — itt az alsó papság anyagi ellátásának javításáról —, kogy „ezen szükséges intézkedést ünnepélyesen kinyilatkoztatni méltóztatnék (mármint a levél címzettje, Kunszt József esztergomi kelynök) nekogy e tekintetken is nem atyáinké a püspököké, kanem a világiaké legyen a kála és dicsőség. "

H Ennél is kizalmatlanakk, határozottan fenyegető hangot üt meg Szokó Rickárd a váci egyházmegyéhez tartozó dorozsmai káplán. O, amikor arról ír, hogy kinek áll jogákan eltörölni a cölikátust, kifejti: ha erre maga az egyház képtelen, akkor majd az állam hajtja végre. Az államnak ez ugyanis nem csupán joga, hanem egyhen kötelessége, hiszen nem tűrheti, hogy polgárait — így a klerikusokat is — kárki emkeri jogaiktól megfossza.

13 Az egyházon helüli radikális követeléseknek a felsőkk egyházi körök jelentős részéhen való me gítél éséről kaphatunk jellemző képet az 1848 tavaszi püspökkari tanácskozás után kiadott, június 24-re (h úsvét utáni 6. vasárnapra) keltezett körlevelékől.

16 Ennek kiinduló pontja, kogy az alulról jövő újítások nem érintketik az egykáz felülről kiépült, istentől eredeztetett, kierarckikus szerkezetét. Minden olyan törekvés, amely a világi politikai kerendezkedés átalakulásákól kiindulva kíván változásokat az egykázon kelül, a katolicizmus szellemét sérti és egységét veszélyezteti. Elismerik ugyan, kogy a körülmények változása az egykázon kelül is igényel kizonyos átalakításokat, például a fegyelem terén; de csak úgy, ka ezek a változások a kierarckikus ren det k etartva felülről, és nem a lelkészkedő klérus felől indulnak ki. A követelések megfogalmazóinak figyelmeké, az anyagi igények és a testi vágyak — azaz a cölikátus eltörlése — kelyett pedig az egyházias lélek erejében való életet ajánlják a püspökök. À tervezett nemzeti zsinaton

17 a radikális papság elsősorkan a korákkan ismertetett követeléseinek érvényesítésékez akart egyházi legitimációt szerezni. A püspökök által jóváhagyott zsinati tárgysorozat

18 azonkan jól mutatta, hogy ugyanitt a felső klérus fő feladatának az egyház anyagi alapjainak kiztosítását, a polgári államtól való függetlenedést és a kelső diszciplináris kontroll megerősítését tekintette. Vagyis azokat a törekvéseket kívánta minél szélesekk körken elfogadtatni, amelyeket a főpapok az egyház jogait és egységét védő autonómia-koncepciójukkan már korákkan is megfogalmaztak. Az alsópapság követelései közül csak a jobb anyagi ellátásra és nyugdíjra vonatkozó igényeket vették figyelembe, de konkrétumokba itt sem bocsátkoztak. Más, a radikálisok szeméken igen fontos reformok pedig nem kerültek szóka. Az ősz folyamán bekövetkezett katonai és politikai fordulat — Jellasics támadása és a Battkyány-kormány lemondása — következtéken elkalasztották a szeptember 24-re tervezett nemzeti zsinatot. 1848/49 fordulóján pedig úgy látszott, hogy az osztrák haderő leveri a szabadságharcot. Ekkor tökk prominens egyházi méltóság — köztük Hám János kinevezett esztergomi érsek, és Scitovszky János pécsi püspök — támogatásáról kiztosította az érkező osztrák erőket és a decemker eleji trónváltozást is. A kadi kelvzet ismételt változásakor elkagyták az országot, majd az Országos Honvédelmi Bizott-