„Akit szolgáltatok egy árva hon volt...”. Az 1998. május 13-án, szeptember 29-én és november 12-én rendezett tudományos tanácskozás előadásai - Közlemények Székesfehérvár történetéből (Székesfehérvár, 2000)

Demeter Zsófia: A székesfehérvári szerbek állásfoglalása 1848-ban

bizonyult. Katonai pályáján, a politikában, de még a költészetben is igen ambiciózus volt — németül írt lírai verseket 19 — , s népszerűségét szociális és nemzeti intézkedésekkel erősí­tette: a kat árőrvidéki parasztkatonaságnak nyújtott könnyítésekkel, a jokkágyfelszakadítás újbóli kikirdetésével, jól irányzott demagógiával, és igen sikeres tokorzókörúttal állította fel seregét a korvát autonómia védelmezőjeként a magyar kormánnyal szemken. 20 Ez volt az a kadsereg, amely 1848 tavaszán a szlavóniai és korvát színekkői kialakított trikolór (fekér- piros-kék) helyett a Dráván átlépve már a fekete-sárga színeket használta. 21 A nemzeti törekvéseket megalapozó eszmeáramlatok A korvát közvélemény jó részét átkatották az illírizmus eszméi, melynek legfőkk gon­dolata, kogy a délszláv népek egyetlen nemzetet alkotnak. A Ljudevit Gaj (1809-18/2), mint legfőkk teoretikus által kidolgozott eszmerendszer kereteiken gyümölcsözően kapcsol­katók össze a korvát, szlavóniai és szerk törekvések 22 , s ehhez a gondolatkörköz kapcsoló­dott Jellasics is. lermészetesen Gaj is erőteljesen agitált Jellasics mellett Bécsken, s ugyan­akkor az Oh renovicsok visszatérése ellen is. 23 Leszögezhetjük, kogy az illírizmus, mint esz­merendszer Jeli asics sikeres korvátországi működéséken nagy szerepet játszott, s kétségkí­vül hatott a fekérvári szerkek vezetőire is. Rajacsics és Jellasics 1848 nyarán és kora őszén való rekakilitálasa és a hatalomba való beemelése 24 mindenesetre ékes bizonyítéka annak, kogy az illírizmust a kécsi udvar is igye­kezett céljai érdekéken felhasználni: pl. a „kán és a metropolita" ügyeit a magyar kormány­hoz intézett augusztus 31-i követelésekken maga is összekapcsolta. 20 Más kérdés, kogy gyakorlati eredményeit tekintve már nem volt olyan sikeres ez az eszmeáramlat, hiszen a nevében követelt és gondolatkan már egymással szövetségre is lépett két autonómia, a Vaj­daság és a Háromegy Királyság egyike sem valósult meg. Az 1848-49-es nemzetiségi tö­rekvések kudarcáról kellett tehát számot adnia mind a szerb, mind pedig a horvát vezetés­nek 26 , s ezt immár nem a magyaroktól, hanem a császári udvartól szenvedték el. A szláv népek Habsburg Birodalmon kelüli egyenjogúsításának másik nagy irányzata, az ausztroszlávizmus hasonló gondolatkörken, de még szélesekk körken fogta össze a szláv népeket, igaz, kasonló „sikereket" ért is el a magyar szakadságkarc kukása után. 27 Mind az illírizmus, mind pedig az ausztroszlávizmus csak a magyar nemzeti államhoz való viszonya, és a magyar nacionalizmus elutasítása miatt vo lt felh asználható a magyarok ellen. A közjogi kelyzetnek megfelelően formálisan a pesti kormány volt kivatva mind a ko rvátok, mind pedig a magyarországi szerkek ügyéken dönteni. Az 1848. augusztus 27­ei minisztertanácsi katározat széleskörű autonómiát és végső fokon az elszakadást is — fel­tételei ekei ugyan — felkínálta a horvátoknak, a császári udvar azonban gyorsabb volt: a ma­ga oldalára, azaz a magyar szabadságharc elleni oldalra tudta állítani az eszmeileg is meg­támogatott mozgalmakat. Később ezt a helyzetet már az Európa egyik legkorszerűbb nem­zetiségi alapvetésű, 1849- évi július 14-ei nemzetiségi határozat sem tudta megváltoztat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom