Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869
Hosszú és áldatlan vita kezdődött arról, hol építendő fel a színház. A Palotai külváros és a Felsőváros harca megindult, és talán első jelensége volt annak a késhegyig menő küzdelemnek, amely a két városrész versengését mutatja minden középületért. Végre eldőlt a kérdés, a város ingyen adott telket a színház céljaira azon a helyen, ahol előzőleg egy kis sétatér volt: „A közgyűlés örömmel veszi a városi közönség érdekében a színházi bizottmány jelentését, és összhangulag kifejezi a tervezetben kijelölt helyiségnek színház építésére kért ingyenes átengedését" - olvashatjuk a jegyzőkönyvben. 12 A színház építéséről és megnyitásáról majd a megfelelő helyen fogunk szólani, itt csak azt említjük, hogy a székesfehérvári színészet százéves története már megjelent nyomtatásban (Szerző: Lauschmann Gyula.) * SZEGLÖVÉSEK A LÖVÖLDÉBEN A hatvanas évek megmaradt emlékei között meg kell említenünk azokat a lőlapokat, melyek a lövölde falán a szeglövések tanúságai. Sorrendben ezek így következnek: Töltényi Antal'I860, július 29-én lőtt szeget, és ennek emléke: a szülői házból vándorútra induló bús magyar paraszt, ki a fáról tovarebbenő madárhoz így beszél: „Nem kérdem én tőled, te kis madár, / Derül-e még életemre több nyár?" Lidárcsek Jakab lőlapja 1860. augusztus 10-ről való. Fantasztikus ligetben vadász lő a felszálló madárra. A liget felül megvilágosodik, és a magyar koronát veszi körül a fényesség. Ascher József képe 1861. július 7-én azt a jelenetet ábrázolja, midőn az erdőben száguldó vadkacsára lő a fa mögött álló, magyar ruhás vadász. 1862. szeptember 19-én kelt Medgyasszay Antal képe, mely vízimalmot ábrázol, és ennek kerékagya jelzi a szeglövés helyét. 1863. október 4-ről gróf Szluha Aladár lövését örökíti meg emléklap, és a szeglövő címerét mutatja. A négy mezőre osztott címer a bal felső és jobb alsó kvadráns piros mezőben zöld földön álló, barna elefántot ábrázol, míg a két ellenkező kék mezőben zöld alapon kardot tartó egyszarvú áll. E két alsó mező az érintkezési helyen megszűkül, és háromszögletű, csúcsával fölfelé néző, búzakalászos sárga mezőnek ad helyet, melynek csúcsán az egész pajzs közepébe nyúló, koronázott fekete pajzsrészleten, zöld mezőben barna torony látható, fokáról póznán kinyúló szalmatekerccsel.
