Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869

A képek leggazdagabb gyűjteménye 1864-ből származik. Sajátságos azonban, hogy csakis kettőn olvashatunk dátumot, míg a többin csupán az évszám van meg. A két kép a következő. Május 29-én Töltényi Antal emléklapja a lőtér belsejét érzékíti, amint magyar ruhás alak célba lő, másik két társa pedig nézi a remek lövést. Július 3-ról való Vészeli Ede táblája, amelyen fantasztikus ruhába öltözött nőalak térdel a mezőn, és borzadva látja, hogy a közeledő lovas levente íjjal lelövi kedves galambját. A hó és nap megjelölése nélkül a következő képeket találjuk: Linzer Sándoré magasan repülő saskeselyűt ábrázol, mely az alatta szárnyaló madarat akarja elfogni. Pásztory Sándor emléklapja azt a jelenetet örökíti meg, midőn a kemény télen a farkas támadása elől fára menekül a megrémült férfi. Töltényi Antalé Teli Vilmos életének eseményét idézi. A jól lövő vadász előtt célpontnak ott áll a fia, fején a történelmi nevezetességű almával, három ítélkező bíró pedig kíváncsian nézi a lövés eredményét. Kovács Pál képe igen sikerült kivitelben tavi vadászatot ábrázol, bár a festmény már megfakult. Valószínűleg 1864-ből való Deutsch Lipót^ emléklapja is, amely farkasvadászatot mutat, amint az egyik ordas már elhullott a vadász biztosan találó kezétől, a másik azonban menekül. Ennek az évnek a képei között hármat találunk, amelyeknek kidolgozása egy kézre vall, és a többitől eltérőleg, igazán művészi kvalitás teszi őket becsessé. Nem festmények, hanem gyönyörű kivitelű, végtelenül finom fafaragások, melyek a lőlapra vannak erősítve. Ezeknek a hajszálig pontos, vékony falemezből faragott és falapra erősített képeknek művésze - joggal nevezhetjük így - nem írta nevét a táblára, de úgy hallottam, hogy Forster József volt. A három műremek: Ullmann Miklós, Walch Károly és Hanel Antal szép lövését hirdeti. Mindegyiknek alaptónusa a papírvékony fából faragott gyönyörű cserkoszorú, amely alul a magyar címerben egyesül. A koszorún belül tavi részlet van, amelynek partján miniatűr kidolgozásban is minden árnyalást hajszálnyi pontossággal feltüntető tornyos vár áll a szépen faragott szikla kövein. Ezen közös jelleget azután Walch Károly képén a túlsó parton álló és a kastéllyal híd által összekötött szélmalom teszi változatossá. Hanel Antal képe annyiban módosul, hogy az előtért gyönyörűen faragott lombok, fák és cserjék alkotják, a kastély pedig a távolból tükröződik a tó vizében. 1865. július 2-áról való Szépeit Nándor lőlapja, melyen vaddisznó szalad az erdőben, és a biztos kezű vadász célba veszi őt. Herczeg Ignác