Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - II. Az alkotmányos városi közélet helyreállítása 1860-1861

tárgyalhat, melyek a birodalmi tanács hatáskörén kívül állanak. A diploma visszaállította a magyar központi kormányszerveket: a helytartótanácsot, a magyar királyi kancelláriát. A kancellárt azonban a birodalmi minisztérium tagjává tette, a birodalmi közoktatási tanács jogkörét pedig Magyarországra is kiterjesztette. A vármegyéket és a szabad királyi városokat régi jogaikkal és területekkel felruházta, a magyar nyelv jogosultságát a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban és részben a közoktatásban is elismerte. Mivel az októberi alkotmány visszaállította a városok és vármegyék jogait, így Székesfehérvár is megkezdte az újjászervezési teendőket. 1861. január 7-én volt az a tisztújítás, amelyen a 48-as gróf Batthyány István elnökölt. Ekkor Pacsay Györgyiéit a polgármester, Zsömböry Ede a. városi főbíró, Nagy Ignác a kapitány, Környey János a főjegyző, Daniss Rudolf az első, Vogl Lipót (később Madarai) a második aljegyző, König József a főügyész, Kováts Pál az alügyész, Egyed József a levéltárnok, Knazovitzky Mihály a főszámvevő, Geiger Domonkos az alszámvevő, Volfsgruber Ignác a telekbíró, Kálinger Izidor a mérnök, dr Kaiser Sándor a főorvos, Eder József a sebész. Tanácsosokká választották Linzer Károlyt, Füstér Jánost, Szakolczay Józsefet, Niczky Jánost, Láng Istvánt, Simli Józsefet és Braun Józsefet. Az 1861. évi városi restauráció azért is nevezetes, mert a hazafias érzés is megnyilatkozott, és az ország nagynevű emberei közül többet megválasztottak tiszteletbeli városi képviselőnek: így Deák Ferencet, Bartakovits Bélát, gróf Cziráky An ta A, báró Eötvös Józsefet, Hamvassy Imrét, Horváth Mihályt, Kossuth Lajost, Klapka Györgyöt, Kmetty Györgyöt, Lonovich Józsefet, Pulszky Ferencet, Perczel Mórt, Szőgyén Lászlót, ScitovszkyJánost, gróf Teleki Lászlói, Türr Istvánt, gróf Batthyány Istvánt. A magyar érzés fellobbanásából eredt az a határozat is, hogy a város az előkelő emberek közül olyanokat választott a polgárság képviselőinek, akik 1848-as mentalitásuk miatt politikai okokból távol valának a várostól. Ezek a következők: Rónay Jácint, Reé János, Hamvassy Imre, Amon Ferenc, Nagy László, Zuber Gyula, Salamon Ádám, Knazovitzky Mihály. A hazafias érzés a városi közéletet is áthatotta. Magyarnak érezte magát minden városi lakos, és ennek az érzésnek ruházatával is kifejezést adott. A tanulóifjúság is kivette részét a nemzeti szellemből. A hazafias érzés felbuzdulásának tekinthetjük, hogy a főgimnázium önképzőköre 1861. március 14-én alakult meg, „honfiúi kötelesség érzetében hódolva a kor szellemének, s lelkesedve más tanintézetek példáján."