Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869

A Fejér megyei és városi honvédegylet 1849. október 6-án vértanúhalállal kimúlt gróf Batthyány Lajos, az első független felelős magyar minisztérium elnöke, Kiss Ernő, Aulich Lajos, Damjanich János, Nagy Sándor József, gróf Vécsey Károly, Török Ignác, Lahner György, Knezits Károly, Pöltenberg Ernő, gróf Leiningen Westerburg Károly, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos gyászos emlékezetére folyó évi október 6-án délelőtt 8 nyolc órakor a székesfehérvári papnövelde templomában gyászistentiszteletet fog tartani, miről úgy a honvéd bajtársak, mint minden honpolgár tisztelettel értesíttetnek. Székesfehérvárott, 1868. évi október 3-án. Az igazgató bizottmány." Megemlítjük végül azt a kis könyvet, mely az 1869-ben tartott népszámlálás adatait dolgozta föl Say Rudolf tollával és alapos készültséggel. Székesfehérvár ekkor 20 513 hold 268 öl nagyságú területen 18 teret, 66 utcát, 2937 lakóházat, 9594 szobát, 344 boltot, 1298 istállót, 105 műhelyt, 22 683 lakost, ezek között 18 888 katolikust, 23 vakot, 14 siketnémát, 31 elmebeteget, 10 hülyét, 5100 írni, olvasni nem tudót, számos jótékony és kultúrintézetet, megfelelő elemi és középiskolákat egyesített falai között. Érdekes fölemlíteni, hogy a lakosság közül egyházi szolgálatnál 87, közigazgatásnál és törvénykezésnél 204, tanügynél 563, művészetnél 58, egészségügynél 59, földmívelésnél 3637, építészeti szaknál 324, művészeti iparnál 10, nem szerves anyagokkal foglalkozó iparnál 320, szerves anyagnál 1892, vegyészi és élelmicikkek iparánál 107, szállításnál 326, kereskedelemnél 553 egyén foglalkozott, és a legidősebb lakos egy 98 éves nő volt. Az állatok összeírása igen kiterjedt mezőgazdaságról tanúskodik, az egész népszámlálás költsége pedig csupán 198 Ft 61 kr-t tett ki. SZÍNÉSZEK 1861-1869 Az 1861. október 4-én kelt helytartósági rendelet szerint minden színtársulat kötelezve volt, hogy az előadások jegyzékét havonta benyújtsa a megyefőnöknél. A hatvanas évek elején Szuper Károly társulata működött színházunkban. Két éven keresztül - 1862-ben és 1863-ban - élénk pártolás mellett játszott állandóan. Midőn lejáró színiengedélyének meghosszabbításáért folyamodott a helytartótanácshoz, 1863. február 26-án a városi tanács elismerő bizonyítványt állított ki számára, megemlítvén, hogy „magát mind erkölcsi, mind pedig politikai tekintetben kifogástalanul viselte." Műsora igen jó és változatos volt, 1862. február hóról beterjesztett jegyzékében legalábbis a következő darabokat találjuk: Köny-