Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - V. A kiegyezést követő esztendők 1867-1869

ves Kálmán, Egy szekrény rejtelme, Egy csésze tea, V. László és Ronox Ágnes, Utolsó levél, Vén bakancsos és fia, a huszár, Fenn az ernyő, nincsen kas, Mama, Deborah, Egy pohár víz, Garabonciás diák, Huszárcsíny, Velencei nő, Mátrai vadászok, Nagyidai cigányok, Neszlei torony, Rokkant huszár, Puszták fia. Szuper Károly még 1867-ben, továbbá 1868-ban is működött városunkban, ahol előzőleg Latabár, Sipos Károly és Kőmíves Imre próbáltak szerencsét. Szuper Károly 1867. évi szereplése annyiból nagyfontosságú, hogy Jászai Mari, a nagy tragika, az ő társulatánál lépett fel először a színpadon. A szülői háztól megszökve városunkba jött, és első alkalommal a Peleskei nótáriusban szerepelt. Színészi pályája kezdetben nem sok babért hozott, és nem is a művészettel, hanem kézimunkával kereste kenyerét. Tőlünk került azután Budára, a Benyel féle színkörbe, utóbb Molnár Györgyhöz, havi 20 forint fizetéssel. 1869. február 15-én Füredi Mihály, a Nemzeti Színház híres tagja lépett föl, mégpedig műkedvelői előadásokon a nőegylet javára. Ezek a műkedvelő előadások nagy divatban voltak, és a többi között június 20-án az Egy jó madár c. vígjátékot adták az árvaház tőkéjének növelésére. Április hónapban Keczeri igazgatása alatt egy nagyon is gyenge társulat tartott néhány előadást. A téli szezonra Miklóssy vonult be, és főbb tagjai Somogyi Károly, Tar Csatár, Balog, Libera, Ardainé, Bersenyiné és Liberáné voltak. A gyűjteményemben lévő színlapok közül megemlítendőnek tartom, hogy november 6-án a János, Finnland hercege című darabot adták, állítólag Kossuth Lajos fordításában. Megülte a társulat november 18-án Vörösmarty emlékét a Maroth bánnal, és ugyanezen hónap végén Gerőfi Andor, akkor még színinövendék, vendégszerepelt a Rómeó és Júlia, II. Rákóczi Ferenc fogsága, Jó barátok, Ármány és szerelem darabokban. ÁLLANDÓ SZÍNHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK TERVE 1869-ben az állandó színház építésének - tizenegy évvel előbb fölmerült, de akkor elszunnyadt - gondolata életre kelt, és biztos lépésekkel indult a megvalósulás felé. A Vörösmarty Körben, a régi idők minden kulturális társadalmi mozgalmának székhelyén hangzott el az indítvány dr. Varga Zsigmond ajkáról, és a szép cél megvalósítása érdekében a Vörösmarty Kör a városi hatósághoz fordult. Jellemző a tanács végzése,

11 mely a tárgyalásokra bizottságot küld ki, és ezt említi: „A város szellemi és anyagi érdekeinek előmozdítását e közönség mindenkor kötelességének ismervén, csak örömét fejezi ki azon kínálkozó alkalmon is, hogy az állandó színház építésének eszméje létesíttessék." Lényegesen gyámolítá e nemes törekvést a Városi Takarékpénztár is, mely már a hatvanas évek elején bizottságot küldött ki részvényeseinek sorából a színházépítésre vonatkozó munkálatok megtétele végett, és ezen időtől kezdve bizonyos összeget szavazott meg jövedelméből ezen alapnak, mely ekkor már 5 ezer forintra növekedett.