Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A SZABADSÁGHARC LEVERÉSÉTŐL A KIEGYEZÉSIG - I. Az önkényuralom évtizede 1850-1859
Mivel egyébként is az ostrom állapota alatt nagyobb összegytilekezések tiltatvák, valamint a nyilvános, úgy a magános vagy házi bálok tartására nézve a városi kapitányi hivatalnál jelentést tenni kell, egyszersmind ahhoz az engedelmet a katonai hatóságtól megszerezni szükséges. A közbéke és bátorság fenntartása tekintetéből meghagyatik, hogy haszon és rendeltetés nélkül e városban tartózkodó minden vidékiek 3 nap alatt e város körét elhagyják, és lakásuk helyére távozzanak. Minden vendégfogadós, kinek jogában áll vidékieknek szállást adni, a szegények intézetére adandó 5-től 25 pengő forintig terjedhető büntetés terhe alatt, mely a körülményekhez képest súlyosbíttathatik is, tartozik a nála beszállásolt vendéget a kapitányi hivatalnál bejelenteni. A bejelenés módjának részletességeit a városi kapitány, ki e részbeni teendőkre megbízva van, kinek kinek tudomására fogja juttatni. De más mindenki is, ha valamely vidékinek vagy utasnak, bár csak egy éjszakára is szállást ad, 5-től 10 pengő forintnyi büntetés terhe alatt köteleztetik azt 12 óra lefolyása alatt a városi kapitányi hivatalnál bejelenteni. Vidékieknek pedig, azokat ide nem értve, kik élelembeliek vásárlására vagy eladás végett e városban megjelennek, tekintetnek minden külországból, vagy Magyarországnak innénd távolabb eső részeiből ide jövő, nem e városbéli lakosok. Az úti levelekre nézve rendeltetik, hogy érvényességükhöz megkívánható azon helybeli katonai parancsnokság láttamozása, a honnénd az utazó jött, ez okból kötelesek minden itt tartózkodó vidékiek is úti leveleiket az e városbani katonai parancsnokság által láttamoztatni. Minden ezen rendeleteknek pontos teljesítésére a es. kir. nemzetőrség (Gendarmerie) a városi elöljárósággal egyetértőleg figyelend, egyszersmind a cs. kir. városi katonai parancsnokság bizodalommal van az iránt, hogy a rend, béke és közbátorság fogalma e városi lakosságban annyira felébredt, hogy a fenyíték alkalmazása csak a legritkább esetekben találand helyet. A cs. kir. hadsereg osztályának és e városnak katonai kormánya által Herceg Lobko witz altábornagy A katonaság erőszakoskodását nagyon jellemzi a következő eset. A csendőrség egyik főhadnagya 1850. január 7-én berontott a tanácsterembe, és az ülésen disznóságnak nevezte azt az eljárást, hogy kapitányának a Városi Takarékpénztár második emeletén jelölték ki a lakását. Nem akarta megérteni a dühös főhadnagy, hogy az első emelet a kaszinó helyisége volt, ahová tehát nem lehetett katonát berakni, hanem tovább pö-