Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

rodotoszról kimutatja, hogy történetírása nem megbízható. Arisztotelészt is szigorú bírálat alá veszi, és egészen más képet nyújt az ókor bölcs emberéről. Xenophon hadvezéri képességét elemezve kimutatja, hogy eljárásaiban léha és felületes volt. 1892-ben megjelent munkájában (Montesquieu und die Verantwortlichkeit der Ruthe der Monarchen) a régi Magyarország és az erdélyi fejedelemség fényoldalait világítja meg, amelyeket eddig alig ismertünk. SIMOR JÁNOS Tüneményes pályafutása volt. Kézműves családból származott. 1813. augusztus 23-án született. 1836-ben szentelték föl az esztergomi egyházmegye papjává. Miséjét Székesfehérvárott mondotta, majd 1842-ben bajnai plébános; 1846ban az esztergomi papnevelőben tanár; 1851-ben a bécsi kormánynál osztálytanácsos; 1857-ben győri püspök; 1867-ben esztergomi érsek; 1873-ban bíbornok lett. Simor János huszonöt évig volt hercegprímás. A történelem tanúsága szerint ilyen hosszú idő tekintetéből Kanizsay János, Széchényi Dénes, Várday Pál, Szelepcsényi György, gróf Batthyány József és Pázmány Péter mellé állítható, akik évtizedekig kormányozták a magyar katolikus egyházat. 1882. június 25-én Székesfehérvár fejedelmi adományban részesült. Simor János a fehérvári árvaház számára alapítványt tett. „Állandó vonzalmam tárgyát képező szülővárosom szükségletén szándékozom ez alkalommal segíteni, ezért kedves szülővárosom iránti hű ragaszkodásom és szeretetem jeléül Székesfehérvár szab. kir. város árvái részére állítandó ávaház szükségleteihez egyszázezer forintnyi alapítvánnyal kívánok járulni. Fogadja a tekintetes városi közönség ezen ajánlatomat szívesen, és tartson meg ezentúl is becses emlékében." Köszönő felirat és küldöttség ment Esztergomba, a Búzapiacot Simor János utcának nevezték el, a városháza számára arcképét megfestették (Stettka Gyula). Az 1886. november 5-i díszközgyűlés keretében - a hercegprímás pappá szentelésének ötven esztendős jubileumán - avatták föl a portrét. Erre a napra készült el az emlékérem is. A 20 cm széles, aranyozott ezüst érem - amely az előlapján Simor János képét, a másikon a városi címert mutatja - körirata a következő: „Simor János bíbornok, hercegprímás, esztergomi érsek. - Nagy szülöttjének aranymiséjére Székesfehérvár szab. kir. város közönsége 1886. október 20." A díszközgyűlésen Havranek/ózse/polgármester mondotta az ünnepi beszédet. Költői lendülettel emlékezik meg Székesfehérvár romba dőlt nagyságáról, amely új dicsőség forrása lett Simor János által. Szebben, több költői vonással senki sem festette meg városunk elpusztult ragyogását, mint ez a szónoki mű. Simor János, aki Ferenc József fejére tette a koronát, ezen közjogi szereplésével dicsőséget árasztott városunkra, amelynek fiai közül egyetlen volt ebben a magas állásban. Meghalt 1891. január 23-án.