Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

Egyházi énekeket és cikkeket írt, lefordította Kempis Tamás munkáját, amelynek szelleme híven visszatükröződik magyaros zamatú átültetésében. Irodalmi működéséért megérdemli kegyeletünket. IVANOVICS KATALIN Székesfehérvár szülöttje volt, és itt is halt meg a múlt század nyolcvanas éveiben. A Turiák családdal állott rokonságban, és kora ifjúságától kezdve tehetséget árult el a rajzolásban és a festészetben. Jómódú atyja a tizenkilencedik század negyvenes éveiben mint fiatal leányt, utazni küldötte, és ezen utazás alatt izmosodott meg tehetsége, amely később sok szép festmény megalkotója lőn. Münchenben és Párizsban hosszú ideig tanulmányozta a régi kor képeit, jó mesterek vezetésével maga is nem egy képet vetett vászonra. Művei közül csupán a Csendélet és három portré maradt városunkban, míg a leghíresebb festményt, a Belgrád ostromát a szerb múzeumnak hagyta végrendeletében. Több alkotása eltűnt, nevével együtt, és ma már alig tudja valaki, hogy Székesfehérvárnak ez a festője saját korában kiváló és nagyrabecsült tehetség volt. Érdemes fölemlíteni, hogy Ivanovics Katalin holta napjáig tanult, és idősebb éveiben is állandó tanítványa volt Aujedsky Adolfnak, Székesfehérvár egykori rajz-, zene- és festőmesterének. Érdekes az is, hogy nevét a városi zárszámadások évről-évre közlik, mert végrendeletében 50 forintot hagyott a kórház javára. KULCSÁR JÓZSEF Rokonságán kívül alig tud róla valamit szülővárosa, pedig megérdemli, hogy emlékét a feledéstől megmentsük. Papnak készült, majd jogász lett, de ezt a pályát is elhagyta, hogy szépirodalommal foglalkozzék. 1838. november 23-án született. A veszprémi egyházmegye kispapjaként 1855-ben közölt néhány verset a Katholikus Néplapban. Kilépvén a szemináriumból, szülőinek haragjától kísérve a fővárosba ment tanulni és írni, hogy kenyér nélkül ne maradjon. Mint jogász, az akkori írói nemzedékkel a Fiiinger kávéházban ismerkedett meg, és különösen Vachot Imre, Lisznyay Kálmán, Bulyovszky Gyula gyámolítottak őt, fejlesztették tehetségét. Bulyovszky a Nefelejtshez fogadta segédszerkesztőnek, és ezen állásba Kulcsár József följegyzése szerint ez volt a teendő: „tárcacikkeket írni, könyveket ismertetni és megbírálni, külföldi nevezetes egyéniségek életrajzát lefordítani, pesti s budai színbírálatokat írni, a lapot korrigálni és végre, ha történetesen lefoglalják, a políciához felgyalogolni s ott magát alázatosan viselni, mert ott nem sokat tréfálnak az emberrel." Kulcsár József saját neve, részint Kis démon, Dunafalvi Katies, Mirián álnevek alatt sok és értékes elbeszélést írt, melyeket a Hölgydivatlap, Hölgyfutár,