Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

ez 1886-ban hagyta el a sajtót. Foglalkozott novellaírással, nevelésügyi cikkekkel is, de a babért költeményeivel szerezte meg. Horváth Böske verseit nemes hang, melegség, hit és szeretet jellemzik. Érzése tiszta, nem álcázott, gondolatvilága nemes körben mozog, és nem a világfájdalom, hanem a megnyugvás kifejezője. Költői alkotásait két csoportba oszthatjuk. Az egyik szubjektív fájdalmat zeng, az elveszett - jobban mondva a soha meg nem talált - boldogságot siratja. Nagyon szépek például a Két rózsatőről, a Halva vagy hát, a Szívem regénye, a Nagybátyám sírjáról címűek, de legszebb talán mégis a következő vers: NEM, NEM AZ A HALOTT Nem, nem az a halott, akit eltemetnek, akit koporsóba, rideg sírba tesznek, Akit megsiratnak, akit meggyászolnak, Az még nem szívünknek, a földnek halott csak! Nem!, nem az a bánat, mely kisírja magát, Bizalmas részvétre mely rábízza jaját, Melytől fájó szívből égő szembe könny gyűl Az a seb begyógyul - az a bánat: enyhül. Az, csak az a pokol, melynek nincsen könnye, Halott az, kit élve temetsz el szívedbe, Szó nem beszél róla, szem el nem siratja Mi jó, hogy legalább meghalhatsz - miatta! Nagyon csinosak még Vogl, Heusch Luiza, Ling Herman, Ferrun, Höjer Ödön, Uhland, Lamartine, Ling, Lenau fordításai, de a legkiválóbb ezen a téren a Erlkönig igazán művészi átültetése. A költemények második csoportja a barátnőknek írt versekből áll, amelyekben költői lendülettel, az érzés egész nagyságával kíván nekik különböző alkalmakkor boldogságot. Horváth Böske kétségtelenül nagy tehetségű költő volt. Munkásságát majdnem két évtizede megbénították az élet anyagi gondjai. INTAY VAZUL Ezen a néven éppúgy nem ismerik Székesfehérvárott, mint eredeti nevén Beéli Fidélt, de a Knittelhoffer Andrásnévről emlékeznek rá. 1806. november 7-én született. A gimnázium elvégzése után a bencés rend tagja lett. 1832-ben pappá szenteltetvén, Sopronban, Pápán, Győrött és Pannonhalmán tanárkodott, majd 1884. augusztus 14-én mint celldömölki perjel végezte életét.