Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

amelynek birtokában a kereskedelmi iskolát mint tanár és igazgató 35 év alatt virágzóvá fejlesztette. Hasznos tagja volt a társadalomnak, rengeteg tudással, amelyet készségesen gyümölcsöztetett a közjavára. És író volt - író azon kevesek csoportjából, kik a tollat lelkesedéssel használják nemes gondolatok közlésére, írói működése még a tanulóévek idejéből, úgyszólván az iskola padjaiból indult. A főgimnázium önképzőkörének évkönyvei több írását megőrizték, és ezekből már fényes tehetség, a nemes ideálokért hevülő lélek sugárzik, Huszonöt éven keresztül hírlapíró városunkban, és mint a legrégibb újság munkatársa, különösen magas fokra emelte a színielőadások bírálatait, amelyek alapos tanulmányok valának, gazdag ismeret, kiváló esztétikai érzék adván meg jellegüket. Faludi Miksa irodalmi hagyatékában igen tekintélyes helyet foglalnak el műfordításai, ezek az eredeti szöveg szépségeit a magyar nyelv csengő zamatosságával teszik becsesekké. Fordításai leginkább a német irodalom termékeit ölelik fel, és sok esztétikai tanulmányt, elbeszélést, még több novellát, úgyszintén művészi kérdésekkel foglalkozó dolgozatot ültetett át nyelvünkre. A Vörösmarty Körben többször tartott felolvasást, melyek között kettő volt igen becses. (A nők egyenjogúsítása, viszonyítva a női neveléshez című értekezésében a ma már elterjedt nézeteket hangoztatta. Shakespeare tragikumát ismertette hallgatóival, és sok adatot, új felfogást vetett fel.) Nem volt egyoldalú író; a közművelődés más terén is kivette részét, és mindenkor nemes eszméket képviselt. Ezek az eszmék keltek szárnyra írásaiban, amelyekből a tiszta idealizmus, a magyarság izzó szeretete, a szépért, művésziért hevülő lélek sóvárgása sugárzik. Bejárta Európát, s ezzel is városát szolgálta, mert idehozta a külföld szépségeit. 1906. szeptember 28-án halt meg. FANTA ADOLF 1837. június 23-án született Székesfehérvárott, ahol édesatyja városi tanácsnok, rövid ideig polgármester. Tanulmányait elvégezvén, a budapesti egyetem 1861. február 2-án orvosdoktorrá avatta. Szülővárosában telepedett meg, és haláláig, 1907. augusztus 3-ig itt működött. Egyéni tulajdonságai, orvosi felkészültsége alaposan igazolták azt, amit Nothagel mondott: „Ein guter Arzt kann nur ein guter Mensch sein. " Több orvosi tárgyú cikket írt, melyek az Orvosi Hetilap és Gyógyászat évfolyamaiban láttak napvilágot. Józan ítéletű, világosan gondolkodó ember nyilatkozik meg közleményeiben, amelyek azt írják le, amit az életben látott, a gyakorlatban tapasztalt. Cikkei nem fontoskodók, nem viselik magukon a mai kor szakközleményeinek azt a tulajdonságát, mely a szó áradásával, az irodalom vég nélküli fölemlegetésével akar hatást elérni. Cikkei közül csupán hármat említek, mert az orvosokra és a nagyközönségre egyaránt tanulságosak. A rákdaganatok gyógykezeléséről, a pajzsinirigy-tömlők kiirtásáról szóló közlemények épp a mai korban aktuálisak. Noha évtizedek