Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
FÜGGELÉK - Arcképek
érni akart. Ezt mondotta még a kiállítás előtt: „A kimagasló részt a történelmi főcsoportnak kell képezni, mely Magyarország kulturális fejlődésének főbb mozzanatait történeti, műemléki és művészi megvilágításban mutatja be. Szemlélhetővé kell tennünk, hogy minő kulturális állapotban volt hazánk a kilencedik században, amikor őseink az elfoglalták, s minő kulturális mozzanatok magaslanak ki a honfoglalást követő századokban a legújabb időkig." És ezt a célt gyönyörűségesen, minden magyar ember hálájára méltóan valósította meg, olyan keretet adván a történelmi csoportnak, amely mindenkor büszkesége lesz nemzetünknek. De nem hagyta elmúlni életének ezt a legfényesebb alkotását, mert könyvben is rögzíté az összegyűjtött kincsek művészi méltatását. A könyv - címe: Magyarország történeti emlékei az ezredéves országos kiállításon - gyönyörűen írja le a kiállítás román és csúcsíves épületcsoportjait, az Árpádok és a vegyes házi királyok korának emlékeit. Felfogása mindenütt önálló ebben a munkában, fejtegetése eredeti és határozott, bíráló szeme mindenben meglátja a szépet és a magasztost. Fiatalon, 52 éves korában, 1904. január 23-án halt meg. DANISS ZSIGMOND Kiváló népszónok, költő, egyházi és szépirodalmi író volt, akit a mai generáció végképp elfeledett. A gimnázium elvégzése után a székesfehérvári egyházmegyében nyert felvételt, és 1840-ben pappá szentelték. Agárdon, majd Tótfalun volt plébános, és az utóbbi helyen halt meg 1863. április 21-én. Költeményei jóval felülemelkednek a dilettantizmus mértékén; csín, érzés és gondolat mindegyiknek a legfőbb sajátsága. Szónoklatai messze földön híresek voltak. Kortársai ma is emlegetik azt a gyönyörűséges gyászbeszédet, amelyet Kápolnásnyéken tartott, Vörösmartyhalálakor. Szépirodalmi művei közül a tartalom és kidolgozás szempontjából külön megemlítjük Az agárdi lombok alatt című ciklust, melynek legkiválóbb darabjai a Kokó a halász, Két viski lány, Három hajszál története, A simontornyai pasa című elbeszélések. Tótfaluban temették el, sírfelirata így szól: „Daniss Zsigmondnak, a mézajkú hitszónoknak, a lánglelkű népköltőnek, a kiszenvedett hazafi és jóbarátnak - a neki annyira kedves agárdi lombok alatt áldozzák Vál egyházkerületi paptársai." Megjegyzem, hogy ez a márványlap az agárdi templom falát ékesíti, mert a kegyeletes érzés a székesfehérvári emberben Agárdmegéneklőjét kívánta megtisztelni. FALUDI MIKSA 1851-ben született, és fiatal korától haláláig a pedagógia szolgálatában állott. Atyja, Berndorf erKálmán tanítónak szánta őt, meg kellett tehát szereznie a tanítói diplomát. A fiatal tanító azután tovább tanult; polgári iskolai tanári képesítést, majd az egyetem elvégzése után tudori és középiskolai tanári oklevelet szerzett,