Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Arcképek

tökéletes anatómiát mutató szobrok a diszkoszvető férfi, a vízöntő és a fürödni készülő alakok, amelyek részint talapzaton, részint pedig különböző stílben kidolgozott tálcák és tartók díszítésén szemlélhetők. Ramassetter Vince szobra szép alkotás, remekül mutatja Sümeg jótevőjét, aki óvodát, kórházat és reáliskolát, elemi iskolát épített városának. A főalak lefelé hajlott tartásban vezeti a kis iskolás leányt, aki szeretettől sugárzó arccal tekint reá. A szobor talapzatán ez a felírás olvasható: Nem hal meg az, ki milliókra költi élte dús kincseit. Magasztos finomság, formai tökély látható Zirzen Janka síremlékén. A nőnevelés kiváló bajnoka, a tisztes nagyasszony karosszékben ül, fejét kissé előre hajtja és szeretettel nézi, vonzza magához az ifjú leányokat, akik végtelen finomságú, majdnem leheletszerű könnyedséggel húzódnak hozzá. A két leány a talapzatból nőtt ki, amely lágyan és olvadólag folytatódik alakjukban. A szép gondolat, melyet a szobor kifejez, névnapi ünnepély eszméjéből fakadt, midőn a tisztes matrónát virágokkal köszöntötték hálás növendékei. Bory Jenő ezen a sírkövön kívül még igen sokat alkotott, amelyek poétikus felfogásukkal a temetők díszei, és méltán sorakoznak Donát szoborműveihez. Székesfehérvár 1908-ban is látta kiváló fiának alkotásait, midőn a vízivárosi kápolna építésére jövedelmezett kiállítása. Feltűnők és már kiforrott tehetségről tanúskodók voltak ekkor Pázmány Péter plasztikai tökéllyel kivitt ülő alakja, kezében a Hodegussal, melyből prédikál, és beszédét élénk taglejtéssel kíséri; az Ülő gyermek poétikus gyöngédsége, az Ős történetíró, aki sziklába vési az eseményeket, a Sixtus kápolna alakjáról mintázott Sibylla és a korán elhunyt Guzmics Kálmánművészettel kidolgozott feje. De legimpozánsabb és hatalmas méreteivel domináló volt a Haldokló Krisztus, előreeső fején a töviskoronával, összekötött kezével is végső erőt kifejteni akarván ülő helyzetében. Az anatómiai tökéletesség, az arcnak a halál küzdelmeit híven visszatükröző kifejezése rendkívüli értéket tulajdonítanak e szoborműnek, mely a külföld előtt is ismertté tette Bory Jenő nevét. Székesfehérvárott a klasszikus szépségű vízivárosi kápolna és a megépült árvaház tanúskodnak Bory Jenő zsenialitásáról. CZOBOR BÉLA Magyarországnak külföldön is elismert, egyik legkiválóbb műarcheológusa 1852. május 9-én született. Papi pályára érezvén hajlamot, a székesfehérvári egyházmegyébe vétette föl magát, ahol 1875-ben szentelték pappá. Már a következő évben a Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. 1881-ben a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Ugyanekkor Ipolyi Anold, a nagyváradi tudós püspök magával vitte Nagyváradra, ahol a szemináriumban az egyházi archeológia tanításával bízta meg. Közben ugyanebből a tudományszakból egyetemi magántanár lett, akinek neve irodalmi munkásságáról ismeretes volt. Elismert szaktekintély, ő rendezte 1879-ben a székesfehérvári, 1885-ben a buda-