Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

DÍSZPOLGÁROK 1840-1912 A Lipót-féle, 1703-ban kiadott szabadságlevél a többi között avval a joggal ruházta fel Székesfehérvár városát, hogy a polgárok zárt testületébe azt veszi föl, akit akar. Ezen az alapon a polgárjogért kezdetben négy forintot fizettek a folyamodók. A tizenkilencedik század kezdete óta ez volt a hivatalos árszabás: polgár fia 6 forintot, mesterember (és nem polgár fia) 12 forintot; paraszt 50 forintot; a gyógyszerészek, orvosok, ügyvédek, könyvkereskedők 50 forintot fizettek a polgárjogért. Tartozott azonkívül minden új polgár a tűzoltás céljaira és az éjjeli lámpák működési költségére 2-2 forintot, egyéb városi dolgokra pedig 21 Ft 30 krajcárt fizetni. A Városi Levéltárban megvan az a könyv, amely - 1802-től 1848. március 20-ig terjedőleg - magában foglalja Székesfehérvár összes polgárait. Az első polgár 1802. január 18-án Téső László földműves, az utolsó 1848. március 20-án Kiss Mihálytobak volt, a következő 46 év alatt pedig 1928 egyén nyert polgárjogot. A fennálló szabályok szerint minden év végén elküldötte a tanács a királyi kamarához az új polgárok névsorát, és a magisztrátus esküvel iktatta be a polgárokat Székesfehérvár új polgárai közé. Egy polgári eskümintát múzeumunk is őriz. Ott van pl. Reé Jánosnak 1841. január l-jén kiállított polgárlevele, melyben az eskü is olvasható: „Én, Reé János esküszöm a teljes szentháromság egy igaz Istenre, ki Atya, Fiú és Szentlélek, a boldogságos Szűz Máriára és Istennek minden szentjeire, hogy én V. Ferdinánd felséges királyt igaz kegyelmes uramnak és királyomnak mindétig esmérem, és őtet utolsó csepp véremmel oltalmazni fogom. A nemes Tanácsnak, mint valóságos elöljárómnak, engedelmeskedem és őtet állandóan megböcsülöm. A nemes Városnak minden kárát eltávoztatom, ellenben hasznát keresni tehetségem szerint fogok igyekezni, és Felséges királyunk Ő Felsége adóját, a városnak minden terhét tehetségem szerint viselem. A nemes város szabadságával kiadott igazságom, vagy levelem által senkit is hidakon, vámokon által nem segítek. Egyszóval a nemes város igazsága ellen nem járok, sőt inkább azt