Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

FÜGGELÉK - Díszpolgárok 1840-1912

becsületem s polgári igazam elvesztése alatt oltalmazni fogom. Isten engem úgy segéljen, boldogságos Szűz Mária és Istennek minden szentjei." A polgárjog adományozása Székesfehérvárnak jövedelmet hozott. Ez a bevétel javította a háztartás egyensúlyát. A jog kiváltságokkal ruházta föl a polgárt, mégpedig azon szabadságlevél alapján, amelyet / Lipót adott városunknak. A város részéről az anyagi előnyök feláldozása, a polgári illeték elengedése újabb intézményt teremtett, és meghonosította a díszpolgárokat. Ezek választásának joga a tanács kezében volt, és ezt a jogot az érdem, a polgári erények kitüntetésére használta. A díszpolgárok - vagy mint kezdetben nevezték: a grátisz polgárok - ingyen jutottak oklevélhez, de a kiváltság mindazon jogok birtokába helyezte a kitüntetett férfiakat, amely jogok a város többi polgárait csak a díjak lefizetése után illették meg. Grátisz polgára nincs Székesfehérvárnak a régi időkből, holott más városban - például Budán és Pesten - a török világ megszűnése után számosat találunk. Városunkban az 1840. évben választották az első díszpolgárt, akit bőven követett a többi, egészen 1848-ig. A szabadságharc eseményei megszüntették a polgárjogot. Ezután a grátisz, illetőleg a díszpolgárság intézménye is csak megtisztelő címnek számított. A mai értelemben vett díszpolgárságot - amelynél nagyobb kitüntetést nem adhat a város az érdemek elismeréséül - 1789-ben találjuk először, majd az 1888., 1891., 1893., 1896. és 1912. esztendők azok, amelyekben Székesfehérvár díszpolgárt választott. MAYRHOFFER ISTVÁN. 1840-ben Mayrhoûér István bécsi aranyműves a székesegyháznak kelyhet adott, miért is a tanács grátisz polgárnak választotta. O volt az első, akit Székesfehérvár részéről ilyen kitüntetés ért. A város érezte, hogy ezért az ajándékért nem volt helyes a díszpolgársággal való kitüntetés, mert a következő években már nem találunk rá ilyen egyszerűbb okot. Ezután a hazafiasság, a magyar szellem szolgálata lép előtérbe, és a tanács olyanokat választott meg, akik a város anyagi vagy szellemi boldogulására hatottak. DEÁK FERENC, VÁGHY FERENC. 1841. február 19-én DeákFerencet és Vághy Ferencet, a hétszemélyes tábla elnökét tüntették ki a díszpolgárság koszorújával. Ezt mondja a jegyzőkönyv:

1 „Tettes Deák Ferenc táblabíró urat és Vághy Ferenc volt Sopron városi polgármestert s jelenleg a főméltóságú hétszemélyes tábla váltói elnökét, kik mindketten a múlt országgyűléseken jeles hazafiságukat, a nemzeti jólét mellett kitűnő buzgólkodásukat és a városok érdekei emelésében szíves munkálkodásukat kitüntették, a városi polgári címmel megtisztelni kelle-