Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - IX. A modern város kialakításának évei 1908-1913
volna, akkor is már hálára kötelezné városi társadalmunkat, iparosainkat." Pedig ez az érdem csak parányi abból a sokból, amely Saára Gyulának egész életéből az iparosok ügyéhez kapcsolódik. És az arckép, mely az iskola falán a polgármestert örökíti meg, mindenkor beszélni fog az alapító érdemeiről! Az arckép költségeit a tanulók hozták össze. E tényről egy másik értesítő lapjain ezt olvassuk: „Az összegben nem egy fillér van olyan, mely rongyokba burkolt gazdájának egyetlen fillérje volt, vagy amely úgy jutott a munkától kizsarolt kézbe, hogy a szegény fiú az esti munkázás utáni időre kért gazdájától szorgalmi munkát, hogy annak némi béréből módja legyen az adakozásra. Avítt elme ily önzetlen cselekedetre nem képes, ilyen virágot csak romlatlan, ártatlan szív nyújt!" Megemlítem még, hogy az építés történeti adatairól egy másik emléktábla is van: „Ezen iskola építése körül érdemet szerzett Pausch Ráfáel ipariskolai igazgató. Az épület tervezője Dworzsák Rezső műépítész, ellenőre Winkler Vilmos városi főmérnök, építője a Fröschlcég volt." Az új korszak történetéhez tartozik tanügyi téren a Deák Ferenc utcai iskolának a megnyitása is, mint újabb tanújele annak a nagyarányú áldozatkészségnek, amellyel Székesfehérvár a népoktatás iránt viseltetik. Nincs még egy város, amely pótadójából olyan magas százalékkal járult volna az elemi iskolák fönntartásához, mint Székesfehérvár. 6 A márványlap így örökíti meg a Deák Ferenc utcai iskola építésének történetét: „Ez a községi népiskola Székesfehérvár szab. kir város áldozatkészségéből épült 1909-10. években gróf Apponyi Albert és gróf Zichy János, vallás- és közoktatásügyi miniszterek, gróf Széchenyi Viktor főispán, Saára Gyula polgármester, Czapáry László iskolaszéki elnök, Kuthy József kanonok, Dworzsák Rezső műépítész, az építés ellenőre Winkler Vilmos főmérnök, végrehajtója Say Ferenc építési vállalkozó volt." Saára Gyulának a közoktatás iránt érzett vonzódását nagyon jellemzi az a körülmény, hogy iskoláinkat magas fokra akarja emelni, de az adózó közönség csekély megterhelésével. Hogy tanügyi kiadásaink milyen nagyok, és hogy milyen arányban emelkedtek, legjoban kitűnik néhány statisztikai adatból. 1903-ban a zárszámadás szerint a rendes kiadások összege 921161 K 68 fillér volt, melyből 158 620 K 5 fillér esett iskoláinkra. Ezen nagy és már elviselhetetlen teher apasztása céljából tette meg Saára Gyula a felsőbb leányiskola 7 és az elemi iskolák államosítása iránt az előterjesztést, de egyúttal az sem kerülte el figyelmét, hogy Székesfehérvárnak az állam által felállítandó polgári fiúiskolára is szüksége van. A tervezés szerint az állam a kültelkeken építene iskolákat, a maiaknak
