Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)
A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - IX. A modern város kialakításának évei 1908-1913
fejlesztéséhez, megfelelő karbantartásához, illetőleg újjáépítéséhez pedig majd nagyobb összegű segélyt ad. Az új kor fejedelmi adományban is részesíté városunkat. Nagy Sándor, alapi földbirtokos úgy intézkedett végrendeletében, hogy hatalmas vagyonából egytizenötöd rész a kórházalapot, négy tizenötöd rész pedig az árvaházat illeti. A hagyaték rendezése után 103 643 K 59 fillér, illetőleg 414 574 K 36 fillér összeggel gyarapodott a két pénztár. A jószívűség és az emberbaráti érzés ez a nemes megnyilatkozása örök emlékűvé teszi Nagy Sándor nevét városunk történetében, és hirdetni fogja, hogy nemes lélek gondolt reánk szenvedései között. A Nagy Sándor utca csak külső jele Székesfehérvár hálájának, mert ez az érzés mindnyájunk szívéből fakad egész bensőségével. Az újkor legnagyobb alkotása a vízvezeték és a csatornázás, amelynek munkái most vannak kivitel alatt. 8 Ennek a korszakos fordulópontnak, amelyhez végre valahára eljutottunk, majdnem harminc esztendős múltja van, mert a sok tárgyalás, a mindenféle huzavona csak ennyi idő után volt képes megvalósítani a rég vajúdó, közegészségünkre nélkülözhetetlen gondolatot. Diebaila György hangoztatta legelőször a vízvezeték szükségességét, és az előmunkálatok végzésére 1000 forintot deponált. Révy Gyula mérnök még ekkor, 1899-ben próbafúrást végzett az Aszalvölgy fenekén, majd elkészült a vízgyűjtő galéria, amely ötheti állandó szivattyúzással óránként 432 köbméter vizet szolgáltatott. A tervek is elkészültek, azonban a kivitel elaludt, és csak 1907-ben találkozunk újra a vízvezeték ügyében a tárgyalásokkal. A minisztérium mérnöki osztálya ekkor szintén az Aszalvölgyet jelölte meg a víz forrásául, és az 1899-ben fúrt 14 kút mellett még 36 mélyfúrással győződött meg a víz bő mennyiségéről. A minisztérium ekkor azt ajánlotta a városnak, hogy a szükséges 2500 köbméter víz biztosítása végett galériát létesítsen, ehhez pedig olyan betoncsöveket alkalmazzon, amelynek felső fél keresztmetszetén a víz befogadására alkalmas nyílások vannak, az alsó szelvény ellenben a vizet vezesse. Közben a kútfúrások tovább folytatódtak, a vegyi elemzés is kifogástalannak mutatta a vizet, és a város hozzáfogott a nagy mű megalkotásához. A tervezés lényege az, hogy mind a mélyfúrású kutak, mind pedig a felsőbb rétegek vize egyformán szolgáltatja a vízszükségletet, de a kettő el is különíthető egymástól. A gyűjtőmedencébe, amely 150 méter magasan áll a tenger színe fölött, villanyerő hajtja a víztömeget, amely azután saját nyomásával ér el a város különböző pontjaihoz.
