Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A MILLENNIUMTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚIG - VII. A millenniumi ünnepségek. Székesfehérvár a századforduló éveiben 1896-1904

a most öröm között ünneplőket, légy áldva Istenünktől, és tartson meg az ő végtelen kegyelme az idők végéig a magyar számára!" A társadalom a Vörösmarty Kör kezdeményezésére közösen ünnepelt a színházban. A műsor a következő volt: Vértessy József megnyitóbeszéde után három dalárda a Himnuszt énekelte; dr. Kuthy József a nagy nap jelentőségét méltatta; dr. Horváth Cirill ünnepi szavai végén pedig a három középiskola tanulói énekeltek hazafias dalokat, a dalárdák pedig Petőfi egyik megzenésített dalával érdemelték ki az elismerést. Megemlítjük, hogy az ünneplés költségeit gyűjtés hozta össze. A fáklyásmenet a fényárban úszó utcákon át a városháza elé vonzotta a nép ezreit, kiknek dr. Saára Gyula mondott hazafias erőtől duzzadó gondolatokat. A beszéd egyik része így hangzott: „Ős királyi városunk nemes polgárai! Legyünk méltók városunk fényes múltjához, lelkesítsen és erősítsen bennünket elődeink lángoló honszerelme, és e helyen, ahol minden egyes hant nagy és dicső tetteknek tanújele, itt az Isten szabad ege alatt, az Űr nagy templomában tegyünk fogadást, hogy édes hazánkat szeretni fogjuk, s annak boldogságáért vérünket ontjuk, életünket áldozzuk!" Székesfehérvár az ország szívében is képviseltette magát a millenniumi ünnepek alkalmából. Bandériumot küldött, amely fennen lobogtatta Székesfehérvár hölgyeinek ajándékát, a selyem trikolórt. Törvényhatósági bizottságunk a hazafias fellendülés hatása alatt még január 27-én kimondotta, hogy a helyi ünneplésen kívül, amelyről már szólottunk, hét irányban hódol a millennium emlékének. Elhatározta a közgyűlés, hogy avatott tollal megíratja a város történetét.

1 A könyv 1898-ban meg is jelent, mint Fejér vármegye ötkötetes monográfiájának második kötete, Károly János nagyprépost összeállításában.

2 Elhatározta a törvényhatósági bizottság, hogy új városházát építtet, és az előmunkálatokat azonnal megkezdi. A városháza építésének ügye azonban - miként látni fogjuk - sokáig elpihent, és csak 1912-ben jutott fordulóponthoz. Elhatározta azt is, hogy a millennium emlékére megépíti az aggintézetet. Azt is kimondotta a közgyűlés, hogy 10 ezer forintos alapítványt tesz, amelynek kamatait a székesfehérvári főgimnáziumból és a főreáliskolából az egyetemre került egy-egy székesfehérvári fiú jutalmazására fordítja. Nagyon szépek az alapító oklevél bevezető sorai: „Mi, Székesfehérvár szabad királyi város törvényhatósági bizottsága, mély és örök hálánk jeléül az isteni gondviselés jósága és kegyelme iránt, hogy édes magyar hazánkat ezer éven át épségben és dicsőségben fenntartotta, és azon erős meggyőződésben, hogy jövő fennmaradásunknak legbizto-