Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

De mint hajnalban támadó sugárnak, Célja, iránya messzebb volt neki: Tovább vonult hát, s fényét egy hazának Borús egére terjesztette ki. S míg hír, dicsőség koszorúzta bőven, Míg évre évek jöttek, szálltának, Szíve és lelke a nagy művésznőnek S az ifjú lánynak mégis egy maradt! S e szív, ez, íme visszahozta újra! Itt van, hol egykor érzett, álmodott, S a művészetnek, keble istenének Ifjú lelkével híven áldozott! Hol áll a ház még - bár alakot váltott, Hol szép szemed sírt, ajkad nevetett, S mely könnyed árnyát, mosolyod sugarát Őrzi, művésznő! hogy most észrevedd! Hogy általa ím visszaszállj a múltba - Körüled jókedv árja von, ragad - A szöllőskertnek egyszerű lakába, Oh álmodd vissza, álmodd még magad! A hervatag lomb úgy, mint egykor, régen, A kis ablakon most is betekint. Az őszi sugár játszik a levélen Oh lásd meg újra, lásd mindezt megint! És lásd meg azt is, mi körülvett akkor, Ugye, hogy szív volt - szív és szeretet? Aztán tekints ránk - ugye, hogy ez áldás, Létünk e kincse - most is a tied! Hisz szív, szeretet nyújtja ezt a képet, Annak deleje kísért, követett, Az irányítá vonásit a tollnak, S az emlék maga: csupa szeretet!