Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

tak városunkon, ahol tizenhét percig állt a vonat, a fogadtatás pedig rendes keretekben érvényesült. És ez az év alkotta meg a Függetlenségi Kört, amely azóta is híven ápolja a nagy idők nemzetteremtő szellemét. SZÍNHÁZI ESEMÉNYEK *1 QQO A következő szezonban újra Jakab Lajos jött közénk 1883. október -LOO\~/ 13-án. A sors különös szeszélye folytán Bokodi Antal, a régebbi színigazgató szintén tagnak volt szerződtetve e társulathoz. Bokodi amilyen jó színész volt, annyi szerencsétlen emlék fűződik igazgatói működéséhez. Vele voltak Bács Károly, Marcell Géza, Maár Júlia, Benedek Gyula és Békessy Rózsa. A társulat szokás szerint csakhamar anyagi romlásba jutott, és már kétheti működés után üres volt a színház. Az ízlés hanyatlása gyanánt tekinthető, hogy még Molière darabjai is deficittel jártak, pedig a társulat elég jó tagokból állott, a műsor változatos volt, de a közönyt mi sem tudta megtörni. Különösen - és ez jellemző sajátsága még mai napig is a közönségnek - a vagyonos osztály tanúsított legcsekélyebb részvétet a színügy iránt. Jakab Lajos nagy anyagi veszteséggel zárta a színi idényt, ennek dacára 1885-ben és 1888-ban is újólag szerencsét próbált városunkban. Vállalkozása azonban mindenkor balul ütött ki, és talán a sok anyagi csapásban kereshetjük okát tragikus végzetének. Jakab igazgatásának egyébként maradó emléke van városunkban. Morális sikere az, hogy Jókainé Laborfalvi Róza, a magyar színészet úttörője, kinek pályafutása 1837 és 38-ban a mi színpadunkon indult meg, az ő társulatánál búcsúzott el végleges visszavonulása alkalmából attól a fehérvári közönségtől, melynek mindenkor dédelgetett kedvence volt. 1884. március 9-én érkezett városunkba a koszorús költővel, férjével, és útja a színházig valódi diadalmenet volt. Itt időzése alatt a társadalom kitüntető szeretetével, lelkes ragaszkodásával halmozta el, a színtársulat díszelőadást rendezett tiszteletére, a nagyközönség pedig feliratban és Mészöly Géza festményével adózott neki. A felirat gyönyörű szövege Szűts Miklós tollából eredt, Horváth Böske pedig szép alkalmi költeményt írt: Jókainé Laborfalvi Rózának Egy ifjú lány élt egykor a világon, Szép, mint a tavasz, s a legszebb remény. Egy ifjú szép lány, itt, a nagyvilágnak Csak múltban gazdag, egyszerű helyén.