Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története IV. - Közlemények Székesfehérvár történetéből. (Székesfehérvár, 1998)

A KIEGYEZÉSTŐL A MILLENNIUMIG - VI. A modern Székesfehérvár megteremtésének folyamata 1870-1896

mozgalomnak éltető lelke, gróf Zichy Jenő a következő év január 18-án körútra indult az országban, hogy az iparosokat a kiállítás ügyének mindenütt megnyerje. Utazása szép eredménnyel járt, mert nemcsak az egyes iparosok ígérték meg részvételüket, hanem a legtöbb város anyagi segélyt is helyezett kilátásba. A kiállítás fáradhatatlan elnöke megfordult Kecskeméten, Hódmezővásárhelyen, Békéscsabán, Nagyváradon, Kolozsvárott, és mindenütt lelkesedéssel fogadták a székesfehérvári kiállítás gondolatát. Az egyes városok anyagi segélye között a legnagyobb összeg Székesfehérvár 3000 forintos adománya volt, míg a kormány 2000 forinttal járult a kiállítás céljaihoz. Zichy Jenő gróf alföldi útjának eredménye gyanánt százával érkeztek a kiállítandó tárgyakra vonatkozó bejelentések, mégpedig leginkább olyan helyekről, ahol előzőleg vajmi kevés volt az érdeklődés lokális kiállításunk iránt. Bejárta még az elnök Pápát és Győrt is, mindkét helyen lelkes hangulatot támasztva a szép eszme érdekében. Kiállításunk, miként ismeretes, a méntelep és a lövölde helyiségeiben talált otthonra, míg a terjedelmes tanügyi csoportnak a vármegyeháza adott vendégszerető lakást. A méntelep és a lövölde között haladó Rákóczi utca is a kiállítás területéhez tartozott, és az utcarésznek végpontján hatalmas kapu emelkedett. A vasútról a közlekedési út a lövölde megkerülésével a Torma (jelenleg Sziber) telek szomszédságában vezetett az Apáca (ma: Deák Ferenc) utcára. Igen érdekesek azon rajzok, amelyeket a Vasárnapi Újság - a magyar kulturális eseményeknek ez a kincsesbányája - csatolt a kiállítást ismertető cikkeihez. Összesen tizenhat rajzot hozott, és ezek között legbecsesebb - mert a kiállítás beosztásáról teljes tájékozást nyújt - Cauri Rezső egyik képe, mely a huszonnyolc helyiséget magában foglaló egész területet madártávlatban, hű felvételben ábrázolja. A kiállítás főépülete ezen rajz szerint a méntelepnek a Deák Ferenc utcára néző hatalmas épülete volt, míg a búrorok és kárpitos munkák a mai járványkórház felé néző utolsó pavilonban találtak elhelyezést. A Horvát István utcára tekintő istállószárnyban volt a szövő- és ruházati ipar gyűjteményes kiállítása, vele szemben, a méntelep túlsó istállója pedig a mezőgazdaságnak és borászatnak adott helyet. A fedett lovardában, amely a főépülettel párhuzamosan, evvel a kapu által összekötve fekszik, voltak a vasipar cikkei, míg az innen lefelé terjedő istálló és a vele párhuzamosan épített ideiglenes barakk az állatkiállítást foglalta magában. A főépület mögött, a méntelep udvarán csinos kis házban volt a kiállítási iroda; leghátul, a kárpitos munkák helyisége előtt pedig a fémiparnak ideiglenes pavilonja. Az